Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

36 RÁKOSI MATYAS frontvonalba főerőként akkor még a kisgazdapártot vetette be, azt tekintette derékhadának. A parasztság zöme, elsősorban a jómódú parasztok és kulákok, valamint a kispolgárság jó része a felszabadulás után a kisgazdapártba özönlött. Ez a párt 1920-ban, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után megkapta a parlamentben az abszolút többséget. Nagyatádi Szabó, a párt akkori kulák vezére, elősegítette, hogy a grófok, nagybirtokosok, tőkések, "betóduljanak a kisgazdapártba, belülről aláássák, végül magukhoz ragadják a vezetést, visszaállítsák uralmukat. A kisgazdapárt ettől kezdve lanyha ellenzéke volt Horthynak s 1944-ben, amikor a fasizmus veresége már biztos volt, a Magyar Frontban a kommunistákkal is laza kapcsolatot teremtett. Mi már 1944-ben számoltunk azzal, hogy ha hazánkat a Szovjetunió felszabádította, a régi uralkodó osztályok újra a »nagyatádi utat« választják, azaz a kisgazdapárt cégére alatt kísérlik meg újraszervezni erőiket és visszaszerezni a hatalmat. Ezért mi már 1944-ben irányt vettünk arra, hogy támogassuk azt az új pártot, amely elsősorban a szegényparaszti rétegek megnyerését tűzte ki célul, a Nemzeti Parasztpártot. Ez a párt, amely megalakulásától kezdve szoros kapcsolatot tartott a kommunista párttal, versenytársa lett a kisgazdapártnak olyan szegényparaszti rétegekben, amelyekre kezdetben a mi befolyásunk különböző okokból nem terjedhetett ki és ezzel gátolta a kisgazdapártot abban, hogy mint a parasztság egyetlen pártja szerepelhessen. Ugyanakkor pártunk kapcsolatot teremtett, s ezt mindvégig meg is őrizte, a kisgazdapárt dolgozó parasztjaival. Ezen a kapcsolaton keresztül támogatta és befolyása alá vonta mindazokat, akik nem szívesen látták a legkülönbözőbb tőkés, nagybirtokos és kispolgári reakciós tömegek beözönlését a kisgazdapártba. Ebben a koalícióban a széthúzó erők olyan mértékben nőttek az összetartó tényezőkkel szemben, ahogy a főcél, a fasizmus szétzúzása megvalósult. Mikor a háború végetért, új helyzet állt elő. Azonnal felmerült a kérdés, hogyan tovább. Mi a fejlődést a szocialista forradalom irányába igyekeztünk továbbvinni s a Szovjetunióra támaszkodtunk. A kisgazdapárt és a szociáldemokrata vezetők a tőkés rendszer megmaradásáért és megerősödéséért harcoltak, (mint iïyenek a földosztásban is csak fanyalogva és kényszeredetten vettek részt) s ennek megfelelően az imperialistákra támaszkodtak. De mert tömegeik előtt ezt ilyen nyíltan és világosan nem mondhatták meg, a Függetlenségi Fronttal s a kommunista párttal nem mertek szakítani. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a harc — egyelőre még a koalíciós forma megtartása mellett — éleződött : az utak kezdtek szétválni. 1945 nyarán világossá vált, hogy a régi rend minden eleme — földbirtokosok, bankárok.- háziurak, horthysta politikusok és katonatisztek — akisgazdapártban gyülekezik. Ezt a pártot támogatták az egyházak, melyeknek papjai vezetőhelyet foglaltak el irányításában. Ezzel a párttal azonnal felvették az érintkezést az imperialisták, főleg magyarországi diplomáciai képviseleteiken keresztül. Míg a kommunista párt azt hirdette, hogy a Szovjetunióra támaszkodva saját erőnkből el tudjuk végezni az újjáépítést, addig a kisgazdapárt hivatalos és főleg nemhivatalos vonala az volt, hogy kilátástalan saját erőnkből az újjáépítés megkezdése. Újjáépítésre szerinte csak nagy amerikai kölcsön megkapása — és természetesen a kölcsönnel járó politikai feltételek teljesítése — után kerülhet sor. Míg a kommunista párt bizalmat öntött a dolgozó népbe, addig a kisgazdák vezetőinek legtöbbje fanyalogva, kritizálva, dohogva