Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
A DUN AN TÚL FELSZABADÍTÁSA 1705-BEN 411 A szentmártoni vár építésére kirendelt jobbágyok fegyverrel kergetik el a katonákat, akiket az apát azért küldött rájuk, hogy a várépítési munkára kényszerítsék őket.7 1 Acsády Pál veszprémi alispán nem tud marhát és szekeret adni Nádasdy katonáinak, mert amint írja, »egy falura sem parancsolhatok, egy lélek sincs a Falukon«.7 2 A jobbágyság, ha nincs más lehetősége, passzív jellegű, de eredményes és a császáriakra nézve fölöttébb súlyos következményekkel járó magatartással száll szembe az idegen csapatokkal : elhagyja lakóhelyeit, az erdőkbe, mocsarakba bujdosik. Hiába ír ja Pálffy János altábornagy a sopronmegyei jobbágyoknak, hogy előle »senki az erdőkre ne fusson, sőt mindenki házánál maradjon vagy oda visszatérjen, ne lappangjon«.73 A parasztság a kurucokkal tart s ez különösképpen kifejezésre jut abban a merev vissza utasításban*^ «rellyel- a császáriak katonatoborzásával szemben viseltetik. A szabadságharc megindulásának idején a császári haderő jelentő^ része a nyugati hadszintéren volt. Az osztrák katonai vezetőség a jobbágyság soraiból toboroz katonákat a császári zászlók alá, hogy az így felállított csapatokkal egészítse ki a Magyarországon levő kislétszámú császári hadérőt. A föld népe azonban — úgy mint az ország többi területén — itt is következetes merevséggel utasít vissza minden kísérletet, mely arra törekszik, hogy fiaiból császári sereget állítsanak a kurucok ellen-. A ha dfogadétisztek a katonafogadás sikertelenségéről beszélnek s munkájuk eredménytelenségéről számolnak be : »se tiszteket, se katonaság ot, ha duplán fizetek is, nem t alálok«. 7 4 A parasztság lelkesedését és harckészséget nem lehet pénzzel megvásárolni.7 5 A _császári ha.rlsereg magyar csapaJ^airuUtJétszáma, nemhogy növekedne, hanem nap mint, nap fogy, mert akik eddig a császár zászlaja alatt szolgáltak, egyre szöknek, »kurucok lesznek.«7 6 A Sopron és Moson vármegyében levő hajdúk felől sem biztos Esterházy Pál, mert félő, hogy ezek is átszöknek a Dunán a »rebellisekhez«.7 7 Eloszlott a veszprémi katonaság nagyrésze is.7 8 A parasztságot nem lehet katonai fegyelemmel és tekintéllyel olyan kezesbáránnyá változtatni, mely vakon engedelmeskedik a császári parancsoknak. Eszterházy Antal, az 1703-ban még császári tiszt, a vasmegyei katonaság magatartásáról számol be. Az emberek egyrésze elszökött, akik meg még ott vannak, azokkal is sok baj van, mert »merő ellenségnek magokat hozzám mutatják, hogy életemben is secutus alig lehetek«.7 9 А сяя száriak, johhá.gyt.ohnrzásá végső fokon a felkelők ügyét támogatta, mert amint megjelennek a кшаш.рог-tvák. a császári sereg jobbágykatonai is közéjük állnak. A Bakony, a kurucok »erős vára« megtelik bujdosó kurucokkal, 71 A pannonhalmi Szent Benedek rend története. IV. k. 123. I. 72 SzKK. : Nádasdy Ferenc levelezése. Fol. Hung. 181. I. к. 137. 1. 73 SzKK. : T. Gy. Fol. Hung. 1389. XXIII. 531. 1. 74 A. R. IX. k. 110—112. 1. 76 Bottyán János az akkor még császári ezredes, beszámolva hadfogadó munkájának sikertelenségéről — írja : »Az mely katonákot fogadtam vala is, sokan a pinzt vissza kjildötfrék«. A. R. IX. 104. 1. 76 Ugyancsak Bottyán írja : »A katonaság alig ötvenig való vagyon, mivel már kurucok is lettek közülök«. A. R. IX. k. 111. 1. f7 7 SzKK. : T. Gy.«Fol. Hung. 1389. XXIII. 527. 1. *7 8 SzKK. : Nádasdy Ferenc levelezése. Fol. Hung. 181. III. к. 165. 1. 79 SzKK. : T. Gy. Fol. Hung. 1389. XXIII. 634. 1. 8 Századok 2.
