Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

30 RÁKOSI MATYAS tanítottunk eleget a Nagy Októberi Szocialista'**Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság történetéről, aminek egyik oka"a 25 éves illegalitás is volt. A párt széles tömegei előtt a felszabaduláskor nem tisztáztuk idejekorán ezeket a kérdéseket. 1945-ben csak szűk pártkörökben, a párton belül vetettük fel e problémákat. A pártnyilvánosság elé nem vittük akkor, mert a proletárdiktatúrának, mint célkitűzésnek akár csak elméleti felvetése is riadalmat keltett volna koalíciós társaink között és megnehezítette volna, nemcsak a kispolgári, de még a munkástömegek többségének megnyerésére irányuló törekvéseinket is. Nem foglalkoztunk azzal a problémával sem, amely pedig a proletárdiktatúra »visszaállítása« kérdésében benne foglaltatott : érvényes-e változatlanul, a Szovjetunió által felszabadított országok viszonyai között is, a proletárdiktatúra lenini elmélete, vagy pedig egyben-másban módosult-e. Ezt a kérdést azóta sem vetettük fel. Anélkül, hogy 1944—1945-ben külön megvizsgáltuk volna, változatlan érvényűnek tekintettük. A népi demokráciák hét éves fejlődése — benne a magyar népi demokráciáé is — azt bizonyítja, hogy álláspontunk "helyes volt. Ez a fejlődés minden lényeges részében alátámasztja és megerősíti Sztálin elvtárs bátor megállapítását, melyet jó negyed századdal ezelőtt tett : »A proletáriátus diktatúrájának lenini elmélete nem tisztán „orosz" elmélet, hanem valamennyi országra kötelező (aláhúzás tőlem. R. M.) elmélet. A bolsevizmus nem csupán orosz jelenség. „A bolsevizmus — mondja Lenin — a taktika mintája mindenki számára."«* Eljött az ideje, hogy végre a maga egészében felvessük és részleteiben is megvilágítsuk ezt a kérdést és tudatosítsuk pártunk, de egész dolgozó népünk ^lőtt is, hogy a népi demokráciának, mint a proletárdiktatúra válfajának megvalósulására csak akkor kerülhetett sor, amikor a munkásosztály és a dolgozó nép döntő többségét megnyertük célkitűzéseink számára. Meg kell mutatnunk azokat az elévülhetetlen érdemeket, azt a döntő támogatást, mellyel a felszabadító Szovjetunió megkönnyítette, előmozdította és lehetővé tette a népi demokráciák megteremtését, de ki kell mutatnunk azt is, hogy hogyan nyerte meg a kommunista párt a munkásosztály többségét, hogyan győzte meg a parasztság tömegeit és hogyan hozta létre a proletárdiktatúra egyéb előfeltételeit. Azt is ki kell mutatni, hogy mikor és hogyan tértünk át a népi demokrácia első szakaszából, á polgári demokratikus forradalom feladatainak a megoldásáról a másodikra, a proletárdiktatúrára, a szocializmus építésére. E kérdések elemzése és megvilágítása, a belőle folyó tapasztalatok tudatosítása megkönnyíti további küzdelmeinket, erősíti tisztánlátásunkat és biztonságunkat. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt a Szovjetunió szerepét a magyar népi demokrácia létrejöttében s azt az imperialista állítást, amely szerint a felszabadító Szovjetunió »erőszakos beavatkozása«, hozta létre a kommunista pártok vezető szerepét és tette lehetővé a proletárdiktatúra megteremtését. Ezt a vádat már 1946 elején Churchill úr kezdte hangoztatni. Sztálin elvtárs akkor csattanós válaszban alaposan megmagyarázta, hogy a kommunista pártok növekedése természetes eredménye annak a hősi harcnak, amelyet e pártok a fasiszta barbárok ellen a megszállott országokban vívtak s amelynek * Sztálin: A leninizmus kérdései 108-109. o.