Századok – 1952
Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24
26 RÁKOSI MATYAS teszi : »A bolsevikok mögött nemcsak a proletáriátus többsége, nemcsák a proletáriátusnak az opportunizmussal vívott hosszú és makacs harcában megedzett forradalmi élcsapata állt. Mögöttük állt, ha szabad katonai terminust használni, a fővárosok hatalmas „rohamcsapata" is. A döntő pillanatban, a döntő helyen döntő túlerő — a katonai sikereknek ez a „törvénye" a politikai siker törvénye is, különösen az osztályoknak abban az elkeseredett, heves háborújában, amelyet forradalomnak nevezünk. A fővárosok, vagy általában a legnagyobb kereskedelmi és ipari központok . . . jelentős mértékben eldöntik a nép politikai sorsát . . . Mindkét fővárosban, Oroszország két legnagyobb kereskedelmi és ipari központjában, a bolsevikok mögött állt az elsöprő, döntő túlerő. Itt nekünk majdnem négyszer annyi erőnk volt, mint az eszereknek. Itt nagyobb erővel rendelkeztünk, mint az eszerek és kadetok együttesen. Ellenfeleinket, ezenkívül, széjjelmorzsoltuk.« (A mensevikek a fővárosokban 3%-át kapták a szavazatoknak.) A proletárdiktatúra létrejöttének első előfeltétele, a döntő többség a munkásosztályon belül, tehát megvalósult. Lenin e kérdés tisztázása után a hadsereg erőviszonyaira mutat rá. Ismerteti a hadsereg szavazatainak számait és e számok alapján a következő megállapításra jut : »A hadsereg már 1 1917 október-novemberben félig bolsevik volt. . . .De ha általában a hadseregben a szavazatok majdnem fele volt a \ miénk, a fővároshoz legközelebb eső s általában a nem nagyon messze fekvő frontokon, túlnyomó többségünk volt. Ha a Kaukázusi frontot nem számítjuk, úgy a bolsevikoknak általában túlsúlyuk volt az eszerekkel szemben. Ha pedig az Északi és Nyugati frontot vesszük, úgy az eredmény 1 milliónál | több bolsevik szavazat 420 000 eszer szavazattal szemben. J Következésképpen a bolsevikok már 1917 novemberében a hadseregben is rendelkeztek egy politikai „rohamcsapattal", amely a döntő ponton, a döntő pillanatban biztosította számukra a döntő túlerőt.« Az elmondottak után Lenin így folytatta : »Megismerkedtünk az Alkotmányozó Gyűlési választások adatai alapján a bolsevizmus győzelmének három feltételével : 1. túlnyomó többség a proletariátus soraiban ; 2. hadseregnek majdnem a fele ; 3. döntő túlerő a döntő pillanatban, a döntő pontokon, éspedig : a fővárosokban és a központokhoz közeleső frontokon. Ezek a feltételek azonban csak igen rövid ideig tartó és bizonytalan győzelmet eredményezhettek volna, ha a bolsevikok nem tudták volna a maguk oldalára állítani, elhódítani az eszerektől és a többi kispolgári párttól a n emproletár dolgozó tömegek többségét. Éppen ez a legfontosabb.« Lenin azt is megmagyarázza, hogyan hódíthatja el a győzelmes proletáriátus a kispolgári pártok nemproletár dolgozó tömegeit. Azt mondja : ». . .az államhatalom egy osztály, a proletariátus kezében eszközzé válhat és kell is hogy váljék arra, hogy a nemproletár dolgozó tömegeket a proletariátus oldalára vonja, olyan eszközzé, amely ezeket a tömegeket elhódítja a burzsoáziától és a kispolgári pártoktól.« Hogyan hajtotta ezt végre a bolsevik párt? ». . .azáltal, hogy forradalmi úton elégíti ki legsürgősebb gazdasági szükségleteiket a földesurak és a burzsoázia kisajátítása árán.« Az államhatalom birtokában a proletariátus ezt azonnal megteheti.
