Századok – 1952

Szemlék - A Magyar Történelmi Társulat népszerű sorozata (ism. Köpeczi Béla) 252

SZEMLE 253 egymás mellé sorakoztatása jellemzi a XVIII. századi parasztmozgalmakkal foglalkozó munkának a Pero-felkelésre vonatkozó részét is, mely fontosabb, mint az 1753-as mozgalom s mégis kevesebb helyet foglal el a brosúrában, mint ez utóbbi. Ha a szerző jobban kifejti az egyes adatokkal kapcsolatos mondanivalót, bizonyára élvezetesebbé és hatásosabbá válik elbeszélése. Áll ez bizonyos mértékig Karsai Elek és Pamlényi Ervin munkájára is, melyben az adatok rendkívül érdekesek, de mivel a hozzájuk fűzött magyarázatok nem kielégítők, a politikai mondanivaló nem domborodik ki a kellő élességgel. A tudományos színvonalra való törekvés helytelen értelmezése nehézségeket okoz számos esetben akkor is, ha a szerző túl sok előzetes tudást tételez fel az olvasó részéről. A népszerűsítő író feladata, hogy például az egyes jobbágyi szolgáltatásokkal kapcsolatban részletesebben megmagyarázza ezek jellegét és ne elégedjék meg pusztán az illető fogalom elnevezésének feltüntetésével. Legszerencsésebb megoldás az, ha az ilyen fogalmakat magában a szövegben magyarázzuk meg, vagy ha ez nem lehetséges, jegyzetben. Persze nem lehet mindent megmagyarázni : helytelen volna, ha például a feudalizmus fogalmát minden brosúrában igyekeznénk részletesen kifejteni. Ilyenkor vagy egyes munkákra utalhatunk, vagy pedig az olvasó érdeklődésére bízzuk a magyarázat megtalálását. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg a latin és egyéb idegen nyelvű kifejezések használata. Olvasóink — ankétokon, leveleikben — többször felvetették azt a kérdést, hogy túl sok idegen, főleg latin, kifejezés fordul elő a kiadványokban. Helyes az a kérés, hogy ott, ahol e kifejezés használata feltétlenül szükséges, adjuk meg a megfelelő magyar magyarázatot. Végül idetartozik az idézetek ügye is. Egyes szerzők túl hosszan idéznek régies szövegeket, melyeket az olvasó csak nehezen tud figyelemmel követni s főleg megjegyezni. Helyesebb ilyen esetekben csak a legjellemzőbb részt vagy kifejezést hozni s egyébként összekötő szöveget alkalmazni. Ezeknek az általános szempontoknak a figyelembevétele közérthetőbbé teszi a munkát s ugyanakkor egy jottányit sem von le a megkívánt tudományos színvonalból. A tudományosság és népszerűsítés viszonyának e rövid áttekintése után fel kell vetnünk a témaválasztás kérdését. Nyilvánvaló, hogy a Történelmi Társulat sorozatának fel kell tárnia à magyar történelem minden igazán nagy haladó hagyományát és ugyanakkor le kell lepleznie mindazokat az erőket, melyek évszázadok során elnyomták, sanyargatták a dolgozó népet. Megállapíthatjuk, hogy az eddig megjelent kötetek •mindkét célt szolgálták. Haladó hagyományaink közül feldolgozásra került a török elleni harc, a Rákóczi-szabadságharc, az 1848/49-es szabadságharc egy-egy momentuma, a XVIII. századi parasztmozgalmak kérdése és az erdélyi román jobbágyok 1848 előtti mozgalmának problémája, mely azért is jelentős, mert — éppúgy egyébként, mint a Bemről szóló brosúra — a népek összefogásának gondolatát is felveti. A magyar nagybirtokos és tőkés osztályok aljasságát, az imperialisták népünk ellen elkövetett merényleteit, a klerikális reakció aknamunkáját és a jobboldali szociá'domokratáknak à reakcióval való szövetségét leplezik le Karsai-Pamlényi: A fehér terror ós Csonka Rózsa: A klerikális reakció az ellenforradalom győzelméért c. könyvek. Természetesen az előbb felsorolt munkák is bemutatják a nép és hőseinek küzdelmei során a haladásellenes erők tevékeny: ségét, mintahogy e két utóbbi füzet ismerteti, ha vázlatosan is, a magyar dolgozó nép •ellenállását. Olvasóközönségünk helyesnek találta e témák kiválasztását," de természetesen újabb és újabb igényekkel lép fel. A hiányok még nagyok, tekintve, hogy a munkának még csak kezdet-kezdetén vagyunk. Mindenesetre helyes volna ezeket a hiányokat felmérni s aszerint összeállítani egy hosszabb lejáratú tervet: a jelenlegi helyzetben egyéves tervvel dolgozunk, ami ilyen sorozatnál nem kielégítő. Az 1952-es év számos hiányosságot fog felszámolni főleg a függetlenségi harcok, valamint a parasztmozgalmak története terén. De természetesen sürgős szükség volna olyan kiadványokra, amelyek az oroszmagyar kapcsolatokkal, a szomszédnépekkel közös haladó hagyományokkal, kultúrtörténeti stb. kérdésekkel foglalkoznak. Meg kell itt említenünk, hogy a dolgozók nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar munkásmozgalom története iránt, amelyiiek feldolgozása nem ennek a sorozatnak a keretébe tartozik. Ugyancsak nem ide tartozik, de szükségesnek tartom hangsúlyozni, az egyetemes történet kérdései iránti érdeklődést, melynek kielégítése sajnos, csak igen kis mértékben történik meg. A témaválasztással szorosan összefügg az életrajzok kérdése. Olvasóink figyelmét elsősorban ezek kötik le, s ez, véleményem szerint, igen döntő módon kell, hogy latba essék az egyes tervek összeállításánál. Az életrajzok teszik lehetővé nagy történeti hőseink bemutatását s a hősi példaképek nevelőszerepe rendkívül jelentős. Egy-egy •előadáson, ha Hunyadiról, Esze Tamásról, Vak Bottyánról vagy Bemről van szó, hallgatóink mindig mohó érdeklődéssel hallgatják az életszerű epizódok elbeszélését. Előadás