Századok – 1952
Szemlék - A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848–1890. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. k.; ism. Kató István) 244
250 l SZEMLE viszonyai mintegy iütőleg követelik meg éppen a haza érdekében, hogy ne idegenitse el magától a törvényhozás és a kormány a hazai munkásokat, hogy ne hagyja künn őket az alkotmány sánozain kívül . . . Ha itt-ott fel is tűnnének úgynevezett nemzetiségi izgatók, azokért nem lehet a munkásosztályt felelőssé tenni . . .«2 2 Ez már közönséges sovinizmus. 1888-ban pedig a kormánytól államsegélyt kérnek. Míg 1870-ben Táncsiesot ezért megfosztották elnöki tisztétől, most ez ellen nem emeli fel senki a szavát. Pedig ebben az időben bontakozik ki szélesen a munkásosztály spontán mozgalma. Egyik szakma a másik után harcba indul az embertelen munkafeltételek, a 16 órás munkanap, a megszakítás nélküli munkahét, az önkényes bérmegállapítások ellen. A munkásosztály széles tömegharcának kibontakozásakor nem volt forradalmi pártja, amely ösztönös mozgalmát a szocializmus céljával kötötte volna össze. A szakegyletekben megérősödnek az Altalános Munkáspárt opportunizmusánál is rosszabb ökonomista irányzatok. A nyomdászok még a választójogi harcot is elvetik. ». . . ami azönban a polgári jogokat illeti, ezt utána tesszük a megélhetés kérdésének . . .«2 3 — írja a Typographia. Az Általános Munkáspárt reformista politikájával az ökonomista irányzatokat nem tudta leküzdeni. A munkásosztályon belül egyre szélesebb az ellenzék tábora, amely követeli az Általános Munkáspárt vezetőinek eltávolítását. Az ellenzék azonban nem találja meg a helyes forradalmi vonalat, nincs forradalmi vezére és anarchista irányzatok martalékává lesz. A kötet а II. Internacionálé megalakulásának és az 1890 május 1-i tüntetésnek dokumentumaival zárul. 1890-ben új szakasza kezdődik a magyar munkásmozgalomnak, megalakul a szociáldemokrata párt. Ihrlinger а II. Internacionálé ülésén arról beszél, hogy a kormány jó szándékkal nézi a munkásmozgalmat. Ihrlinger a Viola, Strauss és Külföldi-féle árulók útjára lépett. Nincsenek azonban már olyanak a vezetőségben, akik ezért leleplezzél; és kitaszítsák a mozgalomból, mint tették ezt a többi árulókkal. Ihrlingert csak az ellenzéki munkások nyomására és a II. Internacionálé beavatkozására távolítják el, de csak a vezetőségből, nem a mozgalomból. Farkasnak és Frankéinak a munkája azonban nem volt hiábavaló, fiz ébredező munkásosztály a különböző munkásegyletek körül még az opportunista vezetés ellenére is megmutatta hatalmas forradalmi erejét. 1890-ben a II. Internacionálé ismeretes felhívására rendezett május elsejei tüntetésen hatvanezer munkás vonul fel Budapest uccáin. A Munkásmozgalmi Intézet jó munkát végzett a kötet összeállításával. A dokumentumok nagy segítséget adnak azoknak a szociáldemokrata hamisításoknak a megcáfolásához, melyek szerint a munkásmozgalom hajnalán nem volt forradalmi, ós közömbös volt a nemzeti függetlenség kérdésében. Megmutatják, hogy a munkásmozgalom — amikor saját pártjának megteremtéséért harcolt, ugyanakkor küzdött első megjelenésétől kezdve nagy nemzeti feladatok megoldásáért : a demokratikus átalakulásért, a békéért, a rablóháborúk ellen, harcolt a hazánk fejlődését gátló Habsburg bilincsek összezúzásáért. Nagy tanulsága e harcoknak, hogy szüntelenül küzdeni kellett a munkásmozgalomba küldött munkásmezt öltő ellenség ellen. Harc a nagy történelmi feladatokért csak akkor tudott kibontakozni, amikor harc folyt a belső árulók ellen. Voltak e küzdelmeknek komoly fogyatékosságai is, de a magyar munkásosztály mégis hősi forradalmi osztály, amely már első lépéseinél olyan hatalmas egyéniséget tudott adni, mint Frankel Leó. A kötet szerkesztésében nem tekinthető szerencsés megoldásnak a dokumentumoknak történelmi időrendtől eltérő, témák szerinti csoportosítása. így a mozgalom fejlettebb fokát mutató anyagok előbbre, koraiak későbbre kerültek. Még az egyes témák szerint csoportosított fejezeten belül sincs meg az időrend. Ez a módszer megnehezíti az olvasónak a mozgalom fejlődésének a követését. Helyesebb lett volna ragaszkodni a történelmi időrendhez és szerkesztői jegyzetekben utalni az ugyanazon témára vonatkozó máshol található anyagokra i Kétségtelen, hogy az anyagok ilyen csoportosításával az olvasó figyelmét felhívják a mozgalomnak olyan döntő kérdéseire, mint a párt kérdése, a nemzeti kérdés, a parasztsággal való szövetség stb. Ezt azonban nem ezzel a módszerrel, hanem előszóval kellett volna megoldani. Hiányoznak a kötetből a munkásosztály kialakulására, fejlődésére vonatkozó adatok. Igen sajnálatos, hogy a kötetnek nincs előszava. Az előszó megkönnyítette volna az olvasóknak a kötet tanulmányozását, felhívta volna figyelmüket a döntő problémákra. Igaz, hogy az előszó elkészítése nem lett volna könnyű feladat, mert a munkásmozgalom fejlődósének fő kérdéseiről még vita folyik a történészek között. Nem elég azonban, hogy olyan jelentős munka, mint ez a 22 Id. m. 549—550. о. (kiemelés tőlem К. I.) 23 Id. m. 508. о.
