Századok – 1952
Szemlék - A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848–1890. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. k.; ism. Kató István) 244
SZEMLE 247 lános Munkásegylet e nagyszerű vonásait nem értékeli pozitívan, sőt frázisnak tekinti, amellyel opportunista politikájukat leplezték.1 1 Pedig az Általános Munkásegylet internacionalizmusa ma is példamutató. Internacionalizmusuk nélkül nem lehetett volna szó burzsoá pártoktól független proletár mozgalomról. A nemzeti függetlenség kérdésében azonban politikájukban fogyatékosságok vannak. A magyar munkásokat mélyen áthatotta a Monarchia iránti gyűlölet, elevenen éltek még Rákóczinak, Kossuthnak, Petőfinek hagyományai. Policzer erről sokat ír. Az Általános Munkásegylet azonban nem vette programmjába a Habsburg elnyomás elleni harcot. De harcoltak a monarchia és kormánya ellen, azzal soha nem cimboráltak, és szövetkeztek a nemzeti függetlenséget hangoztató 48-as párttal. 1868-ban áz első budapesti munkásgyűléáen elhangzott ennek követelése : »A nemzetiségek teljes egyenjogúságára fektetett12 ós minden más országtól teljesen független Magyarországot.« A Párizsi Kommün a mozgalomra rendkívül nagy hatással volt és újabb oldalát mutatta meg az Általános Munkásegyletnek. A kötetben az erre vonatkozó anyag érdemének megfelelően nagy helyet foglal el. Sztrájkok, politikai tüntetések kezdődtek, a spontán mozgalom is fellendült. 1871-ben háromezren gyűltek össze a parlament előtt, hogy behatoljanak a terembe. A Kommün kikiáltását sajtójuk »Éljen a szociáldemokrata köztársaság!« jelszóval köszönti. A kommün bukásának a hírére tüntetésük egyik jelszava »Le a kormányokkal !« A kommün azért tett rájuk ilyen nagy hatást, mert a munkáshatalmat látták benne, azt a munkáshatalmafc, amelyért ők is küzdöttek, habár vezetőik ezt a lassallei eszmék béklyójában nem tudták megfogalmazni. Számukra a lassallei »szabad állam« zavaros eszméje a Kommünt jelentette. Méltán nevezte őket perük vádlója »magyar kommünárdoknak«. Valóban ők voltak hazánkban az első »kommünárdok«, sajnálatos, hogy ezt előbb ismerte fel a »hűtlenségi-per« közvádlója, mint a mi történészeink. 4 A következő időszak legfőbb kérdése Frankel Leó magyarországi tevékenysége. Az erre vonatkozó anyag két fejezetben oszlik meg. A negyedik fejezetben 1872—1880-ig és az ötödikben 1880—1890-ig. Frankel Leó volt a korai magyar munkásmozgalom legnagyobb alakja, 1849 utáni történetünk kimagasló nagysága, a nemzetközi munkásmozgalomnak is büszkesége. Frankel Leó nagyságát eddig még nem mutatta meg eléggé történetírásunk. Frankel, Marx szoros baráti köréhez tartozott és egyike volt legjobb munkástanítványainak. A Kommün és Marx baráti útmutatásai megérttették vele korunk legfőbb problémáját, a proletariátus diktatúráját és ennek tántoríthatatlan, bátor harcosává nevelték. A dokumentumkötet legnagyobb érdeme, hogy Frankel eddig eléggé nem méltatott munkásságának ismertetésére sok anyagot közöl. Azonban az anyag fent említett fejezetbeosztásának helyessége vitatható. Egyrészt Frankel tevékenységét kétfelé szakítja és bár a negyedik fejezet főcíme » . . .Frankel Leó a magyar munkásmozgalom élén«, mégis az ötödik fejezetben van munkásságának legfőbb eredménye, az Általános Munkáspárt megteremtésére vonatkozó anyag ós jelentős 1880 utáni irodalmi munkássága, közöttük a legszebb Marx tanulmány, amely a magyar kommunista irodalom előtt megjelent. Másrészt pedig az Általános Munkáspárt két egymástól élesen elkülönülő szakaszát, a forradalmi szakaszt, amikor Frankel állt az élén ós a reformistát, Frankel távozása után, egy fejezetben közli. A szakaszhatárt így a munkásmozgalom formális, szervezeti alakulásához köti, figyelmen kívül hagyva belső tartalmi változását, ami Frankel távozása után következett be. Ez a beosztás akaratlanul csökkenti Frankel tevékenységének jelentőségót a magyar munkásmozgalomban. Frankéit 1876-ban magyarországi börtönbe hurcolták. Kiszabadulása után kapcsolódik be a magyar munkásmozgalomba, az Arbeiter-Wochen-Chronik szerkesztője lesz. Frankel eddig nem ismert magas színvonalra emelte a magyar munkássajtót. Irodalmi munkásságának néhány oldalát helyesen mutatja meg a kötet, így sajtójának a nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontját. Az Arbeiter-Wochen-Chronik megcáfolja azt a rágalmat, hogy a munkáosztály nem hazafias és ina is útmutató szavakkal fejti ki a hazafias proletár értelmezését: »Az igazi hazafiság egyedül és kizárólag az, ha. . . mindenünket kockáztatjuk azért, hogy hazánknak a lehető legnagyobb szabadságot, szellemi és anyagi jólétét' biztosíthassuk, hogy hazánkat a kultúra olyan fokára segíthessük, ahonnan mmden vonatkozásban tündöklő példaként világítja be a többi országok útját . . ,«13 A munkásosztály addig is harcQlt a Habsburg önkény ellen, de az Általános 11 Mód Aladár : 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Szikra, 1951. 279. o. 12 Id. m. 104. о. 13 Id. m. 319 о.
