Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
212 HATVANYNIÍ E. DORIS alkalmaztak.1 0 A textilipar elmaradottsága a magyar ipar egyik legkirívóbb gyengéje volt. Textilbehozatal tekintetében hazánk csaknem teljesen Ausztriától függött, 1898-ban a hazai ipar a fogyaszfas követelményeinek csak 14.6 %-át tudta kielégíteni, és még 1906-ban is csak 25%-át.11 (A különbség nem a termelés emelkedésének, hanem a fogyasztás csökkenésének volt a következménye.) A textiliparban talán még a bányászatnál és a többi iparágnál is szembetűnőbb a technikai elmaradottság, mely egészen a felszabadulásig fennállt. Ez az ipar, az 1906-os gyáripari felvételben foglalt dicséret ellenére mind műszakilag, mind nagyságrendben és termelőképesség tekintetében messze elmaradt a fejlettebb tőkés országok textilipara mögött. A felvétel szerint a fonóipar műszakilag fejlettebb volt mint a szövőipar, amelyben »éppúgy, mint Ausztriában, az ú. n. automatikus szövőszék» к használata még igen korlátolt s csupán a Northrop-székeket gyártó rózsahegyi gyár üzemeiben találhatók nagyobb számban.«12 A magyar textilipart szándékosan hátráltatták fejlődésében azok a külföldi érdekeltségek, amelyek féltek egy kifejlődő magyar ipar versenyétől. A textiliparosok az olcsó munkaerő reményében vidéken igyekeztek felépíteni gyáraikat. A magyar textilgyárosok, a Goldbergerek és a többi érdekeltek, a Hirschek, Chorinok, Weissek, Popperek, stb. a védtelen és szervezetlen nők és gyermekek brutális kizsákmányolásával busásan növelték profitjukat. A szakszervezetek jelentéseikben évről-évre arról panaszkodtak, hogy a női munkások szervezése áthághatatlan nehézségekbe ütközik, hogy a textilipari szakszervezet gyenge, és eimek okául mindig ugyanazokat az indokokat hozták fel. Úgy véltek, hogy Ausztriában a textilipari dolgozók szakszervezete azért erős, mert ott a tanoncokat rendesen vették fel és képezték ki szakmunkásokká. Itt, néhány szakmunkástól eltekintve, a többi olcsó munkaerő volt. »Nőt, leánygyermekeket vesznek fel, akiknek olyan éhségbért fizetnek, hogy abból szervezeti célokra sem áldozhatnak valamit... És minthogy a textilgyárak elszórtan, mindegyike más vidéken épült, irtóztak a munkások az elbocsátásnak még a gondolatától is. Ezt a rettegésüket természetesen jól kihasználják a gyárak tulajdonosai és eltiltják nekik, helyzetük megbeszélése céljából, még az értekezést is.«1 3 A nőknek és gyermekeknek a gyárakban történő fokozott alkalmazása, mivel az ipari tartaléksereg megnövekedésére vezetett, egyben a munkásosztály kizsákmányolásának fokozását is maga után vonta. Marx ezzel kapcsolatban a következő megállapítást tette : »^á munkaidő értékét nemcsak az egyes felnőtt munkás fenntartásához, hanem a munkáscsalád fenntartásához szükséges munkaidő határozta meg. Minthcgy a gép a munkáscsalád valamennyi tagját a munkapiacra dobja, azáltal a férfi munkaerejének értékét az egész családra osztja szét. A gép tehát csökkenti a férfi munkaerejének értékét«,1 4 Ezt a tényt már maguk a munkások is korán fehsmerték. A női és gyermekmunka korlátozásától szóló követeléseknek a szakszervezeti és szociáldemokiata páitgyüléseken való ismételt hangoztatását nemcsak a huma-10 Budapesti Hirlap, 1890 május 10. 11 Eckbart számításai szerint : A Magyar Közgazdaság 100 éve. 1941. 93. o. Az utolsó adat az 1906 évi felvétel szerint helyesen 27.4%. 12 Magyarország Gyáripara az 1906. évben, III. к. 455. о. 13 Szakszervezeti Értesítő, 1911 febr. 14 A Tőke. I. k. 425—426. o.
