Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 165 Kossuth szeptembervégi és október eleji népfelkelést szervező körútja egyike történelmünk legszebb hagyományainak és jelentősége mérhetetlen mind a szabadságharc további menete, mind a magyar nép politikai tudatának fejlődése szempontjából. Nem az első eset történelmünkben, hogy a hivatalos államvezetés közvetlenül a néphez fordul a haza válságos helyzetében, de először fordul elő, hogy a nép a maga ügyének tekinti azt az ügyet, amelynek védelmére harcba hívják s testestől-lelkestől egynek érzi magát azzal, akinek ajkáról a hívó szót hallja. Ennek a népnek a személyes találkozása azzal a Kossuthtal, aki a jobbágyot szabaddá tette, aki ledöntötte a társadalmi válaszfalakat, aki az adó egyrészét áthárította a volt kiváltságos osztályok vállaira, aki az ipart és kereskedelmet kiszabadította a feudalizmus béklyóiból s aki most Bécs gyarmati és politikai elnyomása ellen hívott harcba, egybeforrasztotta az Alföld népét a magyar forradalom ügyével. Az ezekben a napokban keletkezett Kossuth-nóta mindennél szebb bizonyítéka a Kossuth és az Alföld népe között ekkor keletkezett kapcsolatnak.51 Ezektől a napoktól kezdve-az Alföld magyar népe biztos alapja és támasza volt Kossuth ügyének, amely szemében azonos volt a forradalom társadalmi és politikai vívmányainak összességével ; a balsiker idején a szabadságharc ügye a Tiszántúlon veti meg a lábát, a Tiszántúl népe adja azt az erőfeszítést, amelyre támaszkodva ki lehet vívni a diadalmas tavaszi hadjárat kirobbanó sikereit s a bukás óráiban is azon a földön lobog legtovább az ellenállás tüze, amelyen Kossuth 1848 őszén harcba szólította a népet. S egyenes folytatása ennek a magatartásnak az alföldi magyar nép hűséges ragaszkodása egy évszázadon át Kossuth emlékéhez, a forradalmi hagyományokhoz és a magyar függetlenség ügyéhez. S ha az Alföld népe egy évszázadra elegendő útmutatást és erőt nyert Kossuthtal való találkozásából, nem kevesebb az a gazdagodás sem, amelyet Kossuth politikai egyénisége kapott alföldi útja során. Ezekben a napokban, a nép lelkesedése, önzetlen áldozatvállalása láttán erősösött meg benne fokról-61 A Kossuth-nóta keletkezésével kapcsolatos számtalan változat közül amellett szól a legtöbb érv, amely szerint az a szegedi újoncok ajkán keletkezett 1848 őszén, októberben, amikor a 32. és 33. honvédzászlóaljakat szervezték Szegeden. (V. ö. B. E. cikkével — A Kossuth-nóta eredete — a Független Magyarország 1908 márc. 15.-i számában.) Ebbe az időszakba esik bele Kossuth szegedi tartózkodása is. A közismert nóta sokat emlegetett és célzatos gúnnyal magyarázott sora — »Ha mégegyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni« — egyszeriben világossá válik, ha egybevetjük Kossuth néhány Szegeden elhangzott nyilatkozatával. A tiszántúli megyékhez intézett, fentebb már említett szózatában arra szólította fel a népet, hogy a további utasításig készüljenek, rendezzék a népfelkelést, hogy »készen legyen a nép, az első intésre kimozdulni helyéből, mint az özönvíz«, »legyen készen a nép, hogy ha közébe lép az ország küldöttje a szabadság zászlajával, százezrek mozduljanak ki édes hazánkat megmenteni« stb. Szegedhez október 6.-án intézett búcsúzó soraiban pedig biztosította a város népét, hogy »kis idő múlva itt lesz az alkalom, mellyben Szegednek lelkes magyar népe beváltja az esküt, mellyel esküdött« és ezért úgy rendelkezett a népfelkelésről, hogy az »haladéktalanul organizáltassék ugyan, de a városból mindaddig ki ne indíttassák, míg ez iránt hivatalos felszólításom nem érkezendik.« A népfelkelés teljes leállításáról rendelkező, Kecskemétről írt levelében pedig arra figyelmeztette a szegedieket, hogy »még sok felöl borong a veszély« s ezért »az Isten és haza nevében kérte« Szeged népét, hogy »legyen készen, legyen lelkesült, hogy első intésre lecsaphasson mint a villám hazánk ellenségeire és irtsa ki őket a magyar földről.« (A két levélre 1. a 30. és 47. jegyzetet). Kossuthnak ezek a felszólításai ismertekké váltak városszerte ; átment a köztudatba, hogy Kossuth újabb üzenetére tapira kell állni minden fegyverfogható embernek s eléggé valószínű, hogy ebben a légkörben, a készülődő népfelkelők és az alakulóban lévő honvédzászlóaljak újoncai ajkán jött létre az egyik legszebb magyar, katonadal, a Kossuth-nóta szövege.
