Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 161 Sándor kormánybiztos már szeptember 27-én, két nappal Kossuth ottléte után jelentette : »A tegnapi és mai napon a Duna balpartjára, Szalkszentmárton vidékére 1082 embert a felkelők táborába szállítottam s folyvást minden fegyverfogható embert szállítani fogok«.32 Az út következő állomásáról, Kecskemétről Kossuth első becslése szerint az első napokban 5000 ember indult el a táborba,3 3 október 1-én pedig Pázmándyhoz írt levelében már 8000 kecskeméti önkéntesről tett említést.3 4 S hogy ezek az adatok mennyire nem voltak túlzottak, arról meggyőződhetünk, ha egybevetjük őket Kossuth kormánybiztosának, Fejes Jánosnak jelentéseivel. Fejes már szeptember 29-én jelentette Pestre : »Kossuth Lajos országos biztos úr által a kecskeméti népfelkelés megindítására és vezérlésére egyik biztosnak f. hó 26-án kineveztetvén, van szerencsém jelenteni, miként biztos társam Hajagos Illés úr tüstént másnap, az az 27-én vezetett Szalkszentmártony alá 500 gyalog, fél részben puskával, fél részben kaszával fegyverzetteket, kik a kitűzött helyre 28 -án megérkeztek ; alól írt pedig 28-án vezettem háromezer gyalog és hetvenkilenc lovast Szabadszállás határáig, hol a sereget Király Károly kapitány gondjaira bízva, magam újabb sereg vezérlete végett ezen éjjel haza utaztam. E seregnek fele fegyverrel — puska és kasza — van ellátva s a parancsolt helyre 29-én reggel érkezend. Mai napon, azaz 29-én vezetni fogok egyezerötszáz, vagy kétezer felkelőt, melly nagyobb részben fegyvertelen sereg a Duna partján lészen 30-án reggel s fegyverrel ott helyben fog elláttatni ; lovas mily számban jön, mai napig még nem tudhatom«. Ezzel azonban még nem zárult le a kecskeméti nép özörilése Kossuth zászlaja alá. »A rögtönzés — írja tovább Fejes népfelkelési biztos — és azon körülmény, hogy a mi lakosaink a várostól 4—5 mértföldnyi távolságra pusztákon vágynák, s ehhez a bor és kukorica szüret, s végre az őszi szántás ideje van, mentsenek ki az iránt, hogy a népfelkelést három nap alatt nagyobb számban nem eszközölhettem«. A szervezés azonban tovább folyt ; végleges méreteiről ugyancsak Fejes egy későbbi jelentésében azt írja Kossuthnak, hogy »a kecskeméti nép hat ezeret haladó számban kelt fel a hon védelmire, melyhez járulván az ó és újkécskei, alpári és pusztapéderi felkeltek, számra egyezer és háromszázan, a sereg, mellynek egyik vezérévé kinevezni kegyeskedett, több mint 7300 főből állott«.35 Kossuth tehát nem túlzott, amikor megközelítőleg 8000-re tette a kecskeméti népfelkelés számát, s egyenesen szerény volt akkor, amikor feleségéhez írt levelében Abonnyal együtt 11 000-re, majd szeptember 27-i képviselőházi beszédében Abonnyal és Szolnokkal együtt 12 000-re becsülte a felkelt nép összes erejét. A fenti számok alapján már az első három városból 12 000-nél többen szálltak táborba. Abonyra vonatkozólag Török Sándor népfelkelési biztos arról értesítette Kossuthot, »miszerint itt a népfelkelés nem a legrosszabb sikerrel ment véghez; mert azalatt, míg országos biztos úr e sorokat olvasandja, már 900 ember Kunszentmiklós felé útban van. Ezek között ugyan fegyveres ember kevés van, mert a Pestre rendelt nemzetőreink azokat elvitték, azonban fegyver gyakorlott ember van mintegy 70, a többi kaszás, villás, sat.«36 32 Gubodi jelentését 1. O. Lt. OHB 2248/1848. sz. alatt. 33 L. előbb, 152. o. 34 L. előbb, 155. o. 36 Fejes szept. 29. és okt. 10,-i jelentését 1. O. Lt. OHB. 793/1848. és 1049/1848. sz. alatt. 36 Török keltezetlen jelentését 1. 0. Lt. OHB. 2394/1848. sz. alatt. 11 Századok
