Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
132 * SZÉKELY GYÖRGY Jajca megsegítésére, valamint lovas- és gyalogos katonaság küldésére.5 7 Még ugyanebben az évben a pápa a keresztes hadjárat szólamának megfelelően a törökök ellen kidolgozott részletes haditervet küldött Budára.58 A keresztes háború kihirdetése azonban a magyar főurak körében nagy ellenzésre talált, mint ezt 1518 június 19-i és 26-i budai levelek tanúsítják.59 A magyar urak emlékezetében még élénken élt Dózsa György kereszteshada és áruló módon ezúttal még a keresztes hadjárat kihirdetésétől is tartózkodtak, bármennyire növekedett közben a török veszély. 1518-ban az Augsburgban ülésező német birodalmi gyűlés is foglalkozott a török elleni háború ügyével. Ebben azonban a világosan látó kortársak semmi előrehaladást nem láttak. Rotterdami Erasmus a birodalmi gyűlés tevékenységében nem látott kellő őszinteséget a török elleni harc ügyében. Erasmus angliai barátaihoz intézett leveleiben Miksa császárt komédiázással, kétszínű játékkal vádolta, lehetségesnek tartotta azt is, hogy a fejedelmek és a pápa a törökkel szövetkezzenek saját népük ellen, s kigúnyolta a birodalmi gyűlést, amely nem volt hajlandó adót megszavazni a keresztes hadjárat céljaira. Persze a német feudális urak nemcsak azért nem szavaztak meg adót, mert a török elleni harc kevéssé érdekelte őket, hanem mert a török háborúk költségeire szedett külön adókat és búcsúkkal gyűjtött pénzeket a fejedelmek és az egyház gyakran másra költötték el, saját céljaikra fordították. Erre már Erasmus is utalt : »Látjuk, hogy a török-háboruk ürügyén már hányszor fosztották ki a keresztény népet, de semmi más nem történt«. A történeti kutatás ezt a vádat igazolta. Az 1518. évi németországi keresztes kampányban csak Ulrich von Hutten követelte őszintén, hogy a német fejedelmek maguk indítsanak hadat a török ellen. Ezt a pápaságtól függetlenül szerette volna elérni. Egyik levelében azt írta, hogy a gyűlésről a pápa követe mint éhenmaradt farkas távozott, mert a németektől semmi pénzt nem szerzett. Hutten, mint leveléből kitűnik, nem is azt helytelenítette, hogy a pápának nem adtak pénzt, hanem azt, hogy a török háborút elhanyagolják. A birodalmi gyűléssel kapcsolatban kinyomtatott beszéde végére egy buzdítást csatolt, amelyben a tétlen álomba merült németeket figyelmezteti arra, hogy már Magyarország kapuját döngeti a kegyetlen török.60 Bár Luther Márton ebben az időben még nem volt olyan reális politikai erő, hogy tanait az uralkodóosztály, a birodalmi gyűlés követte volna, mégis foglalkoznunk kell az ő megnyilatkozásaival a törökök elleni harccal kapcsom 57 Az első utasításból : »di Kronn Unftgern, über das wir von konnig Ladisslawen zu Vormundt furgenomen weren, zu derselben vormundschafft nit kumen lassen wellen. Aus d nselben Ursachen hatten wir bischer in Ratt nit finden mugen, Innen ainiche hilff zuthain. Wo wir aber durch die kronn Unngern zu angezaigter Vormundschaft, . . . wieder die Turckhen, und zu speyssung des bemelten Schloss Jeitscha, mit allem unnserm Vermugen hilfft und beystanndt thun welkin .... Daran di Krön Ungern als unns nit zweiffit Wolbennuegig und zufrid n sein werden.« 1518. ápr. 13 előtt. Thallóczy Lajos—Horváth Sándor: Jajcza története 145Ö—1527. Budapest, 1915. Pótlék 3. sz. — A második utasításból : »Veitter so haben wir denselben unnsern Commissarien bovolhen, so bald sy auf d >m Raggusch (t. i. az országgyűlésen, Sz. Oy.) ain antwurt erlanngen. das unns die Cron Hungern zu der Vormundtschaft komen lassen will, oder die unns samst gefeil ig pnd annemlich sey, das sy unns solichs von stundan zuschreiben, so wollen wir . . . volckhs ... zu hilff und speissung des schloss Jaitscha schickhen« 1518 április 13. Thallószy—Horváth i. m. pótlék 4. .sz. 68 F. Krones i. m. 199. o. 59 Óváry L. i. m. 1103. szám. 60 Trencsényi-Waldapfel I. i. m. 22—24 o., Sólyom J. i. m. 91. o,
