Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
128 * SZÉKELY GYÖRGY hagyták a parasztokat és tőlük elmenekültek.3 5 Ezzel a magyar parasztháborúban is megvalósult, amit később a német parasztháborúban Münzer Tamás thüringiai serege valósított meg, amely még grófokat is kényszerített arra, hogy alávessék magukat és kövessék a parasztokat.3 6 A kereszteshad megtiltásából Bakócz szerepe megvilágítást nyer. De nemcsak Bakócz, hanem a római pápaság sem őszintén hirdette meg a parasztháborút megelőző törökellenes keresztes hadjáratot. A pápaság a kereszteseket nem akarta hadba indítani, hanem igyekezett elhúzni a hadjárat megkezdését. Ezt bizonyítja, hogy a lateráni zsinat 1514 május 5-i ülésén, amikor tehát már hazánkban folyt a paraszt-plebejus csapatok gyülekezése, a pápa bejelentette, hogy folytatni akarja a zsinatot a »szent vállalkozás« érdekében (amelynek keretébe a magyarországi keresztes hadjárat is tartozott). A legközelebbi ülés idejét azonban — december hóra tűzte ki,3 7 azaz lényegében legalább is elhalasztotta a tervezett keresztes hadjáratot. A pápaság, bár szavaiban a török elleni harc apostola volt, a valóságban közvetve jó kapcsolatai voltak a törökkel. Emellett az európai forgalom súlypontjának eltolódása is azt eredményezte, hogy a pápaság számára kevésbbé fontos a török elleni harc ügyének hirdetése. Mint Marx megállapítja, »a világpiac forradalmasítása a 15. század vége óta az északitáliai kereskedelem uralkodó helyzetét megsemmisítette...«.3 8 Az olaszországi városok kereskedelmi jelentősége erősen csökkent, s így annál fontosabb volt számukra, hogy a törökökkel a kapcsolatok ne szakadjanak meg. így Ancona, az egyházi állam keleti kikötője ezekben az években is élénk kereskedelmet bonyolított le a török birodalomhoz tartozó területekkel. És Szelim szultán éppen 1514-ben hagyta helyben Ancona város kereskedelmi szabadságát olyan beviteli vám fizetésének kötelezettségével, mint ami a velenceieké. Ancona továbbá megkapta a konzultartás jogát is Konstantinápolyban. Ezeket a szerződéseket azután 1520-ban is megerősítették.39 Nem sokkal ezután, 1522-ben velencei követjelentések is rámutatnak Anconának a törökökkel való kereskedelmére : »E szép város telve van kereskedőkkel, főleg görögökkel és törökökkel ; meggyőződtünk róla, hogy az elmúlt évben némelyikük ötszázezer dukát értékben bonyolított le üzletét«.40 A törökökkei más olaszországi városok is gazdasági kapcsolatban álltak. így Firenze perai telepe számára 1513-ban nyerte el kedvezményeinek megerősítését. Velencének Egyiptomban élvezett kiváltságait 1517-ben az Egyiptomot meghódító Szelim is megerősítette.4 1 A pápa és az olasz városok ezért nem voltak érdekelve egy általános törökellenes háborúban. Más »szent háborút« helyeztek előnybe. A pápaság egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a nyugati hódítókkal és éppen 1514-ben támogatta Emanuel portugál királyt a papi tized egyharmadának átengedésével annak Fez és Marokkó elleni támadása alkalmából.42 A portugál király gyarmatosító háborúja közelebbről érdekelte 35 1514. évi törvény 33. cikk. 5. §. Corpus Iuris I. к. 722. о. 36 M. M. Szmirin i. m. 469—470. о. 37 Márki Sándor: A magyar parasztháború Hadtörténelmi Közlemények, 1914. 394. o. 38 Marx: A töke I. k. Budapest, 1949. 775. o. 39 E. L. Déligeorges : Die Kapitulationen der Türkei. Heidelberg, 1907. 47. о. 40 Leopold von Ranke: A pápák története. 1936. 208. о. 41 Lers Vilmos: A konzuli bíráskodás intézménye. Budapest, 1904. 53. o. 42 Márki S. i. m. 393. o.
