Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
126 * SZÉKELY GYÖRGY Érthető, hogy a nép szembefordult az áruló nemesek egyházi kiszolgálóival is. Egy 1514 május-júniusából való hír is arról számol be, hogy a keresztesek feloszlani nem akarnak, hanem felléptek a nemesség és az egyháziak ellen.2 4 A paraszti patriotizmust ismételten a magyar dolgozó nép mozgalmának egyik gyökereként mutatják be azok a hírek is, amelyek hazánkból Velencébe jutottak el. Július 5-én a Velencébe küldött magyar követ többek között azt az értesülést nyerte a velencei tizek tanácsától, hogy a felkelők megjelentek Buda előtt, hogy a várban lakó királyt kézrekerítsék, mert nem akarják tűrni, hogy a király békét kötött a törökökkel,2 5 Később ugyanezt a hírt hozta Giovanni Moro szállító Veglia szigetéről : a magyar urak egy része nagyon költségesnek találván a tervezett háborút, a keresztes háborút letiltották, a király és a legfőbb urak békét kötöttek a törökkel. Erre 30 000 paraszt felkelt s a budai várban levő király ellen indult.26 Ezek a hírek Buda alól június végén indulhattak el, s így a Gubacsnál szétvert seregtestre, clZ£lZ cl parasztok budai és pesti seregtestére vonatkoznak, s így ez is egybeesik a Wunderzaichen idézett híradásával. Mindezeket jóval később Heltai Gáspár krónikája szépen foglalja össze : ».. .Tamás, az esztergomi érsek, örömest megsegütötte volna az országot, de miérthogy mind ő, mind az urak fösvények valának, és nem akarának semmit az ország mellett költeni, ezért beméne Tamás érsek Rómába, és a pápától bulcsóleveleket kére, és azzokkal kijővén, erőssen prédikáltatja vala a bulcsót a barátok által a község kőzett, és bűntől kénytől ódozák vala mind azzokat, kik felkelnének, és a hadba mennének a törökek ellen. — A szegény község felkele, és készek lőnek a törökökre menni, de az urak és a nemes népek otthon kezdének maradni és ezt kívánják vala, hogy a szegény község hadakoznék őröttek, és megoltalmazná őket. A község látván, hogy a nemesek közzül nem jőne senki melléjek, igy választának magoknak hadnagyokat, papokat, barátokat, deákokat, vargákat, házsártosokat etc. Miérthogy kedig ezek semmit nem tudnak vala a török ellen való hadakozáshoz, ezért haragvának a nemesekre, mondván : Ők szopták enyi üdőtől fogva a mii veriténket és vérünket, immár elbúnak, és nem mernek országunkért víni a törökek ellen. Jertek, menjünk reájok a békavérekre etc. És iigy kezdik űzni, verni, vágni, nyásolni a nemeseket«.27 Az előbbiekből láthattuk, hogy a korabeli források mennyire igazolják Heltait, mégis Márki Sándor is csak bizonytalanul jegyzi meg, hogy »A kuruc lázadásnak egyik oka viszont valóban az lehetett, hogy a török ellen összecsődített kereszteseket hazaparancsolták,... <<28 mégis maga is teret enged azoknak a rágalmaknak, hogy Dózsa a törökkel kapcsolatot akart volna teremteni. Pedig a kortárs Luther Márton, bár csak nyomorúságnak értékelte a magyar parasztháborút, maga is utalt ennek összefüggésére a római búcsúval,2 9 ami talán utalás arra, hogy a felkelők hivatkoztak a törökellenes harcra kiadott felhatalmazásra. Mindenesetre a parasztháború elítélését mutatja, hogy arra hozta fel példának, milyen bajokat okoz a római pápa. 24 Sasinek Ferenc: Regesták. Történelmi Tár, 1891. 307. o. 25 Márki 8. i. m. 400—401. o. 26 Márki S. i. m. 401. o. 27 Heltai Gáspár krónikája. Újabb Nemzeti Könyvtár, harmadik folyam. VIII. füzet. Pest, 1855. 603. hasáb. (Kiemelés tőlem, Sz. Gy.) 28 Márki S. i. m. 556—557. o. 29 »Item, was ist am letzsten ynn Hungern fur ein iamer angericht durch den selben Turcken krieg mit Romischen Ablasz angefangenn?« 1521. Idézi Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. Budapest, 1933. 40. о.
