Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE A DÓZSA-PARASZTHÁBORÚTÓL MOHÁCSIG V »A török és a német hódítók ellen vívott magyar szabadságharcok végső soron azon hiúsultak meg, hogy dolgozóinkat bilincsbe verte a belső osztályelnyomás, hogy népünk nem fejthette ki minden erejét a külső hódítók ellen, hogy a szabadságharcokat hátbatámadta az úri hazaárulás, hogy a szabadságáért küzdő magyar nép magára maradt, nem támogatták az emberiség sorsát eldöntő világhatalmák.«1 állapította meg Révai József elvtárs Sztálin i elvtárs budapesti szobrának felavatási ünnepségén. Révai elvtárs megállapítása nagyon jellemző az' 1514-től 1526-ig terjedő időszakra, amely a törökellenes, honvédő paraszt-plebejus hadsereg összegyülekezésével, a Belgrád alatt a törökkel szemben dicsőséget szerző Dózsa György hadvezéri kinevezésével kezdődik s a magyar nép patriotizmusa ellenére erejének vérbefojtásával, a parasztháború leverésével a mohácsi vészhez vezet el. Nem véletlen, hanem törvényszerű jelenség, hogy a parasztháború vezére törökellenes csapatvezérből lett azzá és hogy a parasztháború leverője nagy szerepet játszott a török hódítók mohácsi győzelmében és főleg abban, hogy e csata döntő vereséggé lett. A korszak két főkérdése, a parasztság harca és a honvédelem ügye szorosan összefonódott és Dózsa, illetve Zápolya szerepe korántsem tekinthető véletlennek. A magyar urak árulása mellett az események alakulásában mindvégig világosan látható az akkori vezető európai hatalmak áruló magatartása a török elleni védelem ügyével, a magyar nép sorsával szemben. Az 1514. évi kereszteshadjárat megakadályozásában éppen úgy, mint a mohácsi vész bekövetkeztében a pápaságnak is komoly szerepe van. • 1514-ben a parasztság volt az egyetlen osztály Magyarországon, amely akart és eredményesen tudott volna harcolni a törökök ellen. Erre a múltból, különösen Hunyadi János korából dicsőséges példaképek állhattak a magyar urak előtt. Az uralkodóosztály azonban nem akart még egyszer olyan honvédő harcokat folytatni, mint Hunyadi János. Az uralkodóosztály a török veszedelemtől és az elégedetlen parasztság fenyegető erejétől egyszerre akart megszabadulni. A parasztság ebben a számára igen sok szenvedést jelentő időben is kész lett volna a török hódítókat visszaverni vére ontása, élete árán is. Bármennyire megromlott helyzete, bármennyire sújtotta a rendi anarchia, a török még ennél is nagyobb pusztítással fenyegette. Természetes azonban, hogy a parasztság szemében nem volt elválasztható a két harc : harc az idegen hódítók ellen és harc a belső osztályellenség ellen. A parasztság, amikor áldozat-1 Szabad Nép, 1951 december 18.
