Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
105 ben azt remélték, hogy »nagy újságok támadnak még ezeken a tájakon a törökök ellenére«, a távoli Aeneas Silvius pedig hírei alapján jogosnak vélte a feltevést, hogy sikerül a törököket kiűzni egész Európából.2 1 A hadjárat következő szakaszán Hunyadi folytatta az előnyomulást. November végén elfoglalta Pirotot, röviddel utóbb Szófiát. December 3-án Brassó városához írt levele máf »hadi előnyomulás közben Szófiából Drinápoly felé kelt«.2 2 Ebben lelkesedve közölte a legújabb híreket és felszólította a baráti várost, tartson örömünnepet a nagy események tiszteletére. A hadjárat kilátásait a legnagyobb optimizmussal itélte meg, s ehhez a szultán megfutamodásáról szóló (mint utóbb kiderült : téves) hírek mellett hozzájárult a lakosságnak időközben tanúsított magatartása is. Az elbeszélő források kiemelik, hogy sok bolgáriai vàços önként állt át Hunyadi, illetve Ulászló mellé, mivel népükben égett a törökgyűlölet. Az ellenség gyűlölete, a szabadulás vágya mellett erre az oldalra vonzotta őket, mint a lengyel elbeszélők írják", keresztény vallásuk, továbbá lengyelekkel közös szláv származásuk és nyelvük hasonlósága", is. Ezért kettőzött készséggel segítettek, kivált a lengyel felkelőknek, kik (mint Callimachus kiemeli) »e napokban sok kiválót tettek«. Hunyadi előretört a Balkán-hegységig. A Szlatica-szorosban megverte a szultán hadait (ebben a csatában ismét kitűntek a lengyel felkelők, kik egy bozótból váratlanul kirohanva, hosszú lándzsáikkal megzavarták a török lovasságot), de a törökök erődített védőállásait nem tudta elfoglalni s a fagytól amúgyis járhatatlan, a mellett mesterségesen is eltorlaszolt hágókon nem tudott áthatolni. Seregét megviselte a rendkívül hideg s a nélkülözés. Kimaradtak ugyanis a lakosság korábbi élelmiszer-szállítmányai, részben az utak járhatatlansága miatt, részben azért, mert a visszavonuló török csapatok útközben szokásuk szerint mindent elpusztítottak. Hunyadi tehát elrendelte a visszavonulást ; de visszavonulás közben, hidegtől és éhségtől elgyötört hadaival is tönkreverte a törököknek utócsapata nyugtalanítására kiküldött seregeit. A hadjárat befejezése után a szultánnak nem maradtak veretlen seregei. Ugyanakkor birodalma legkülönbözőbb részeiből egymásután kapta az aggasztó híreket a leigázott népek megmozdulásairól. Minden oka megvolt, hogy — mint egy török krónikás írja — »nagy lelki zavarral« térjen vissza székhelyére.23 Hasonló- zavarodottság mutatkozott a birodalom más részein, sőt határain túl is. A korfui kapitány már december elején jelentette a velencei tanácsnak, hogy a környéket megszállva tartó törökök »igén nagy félelemben vannak« s Hunyadi további sikerei esetén alighanem készek lesznek területeket engedni át Velencének. (A' tanács erre utasította a kapitányt, legyen résen s ha mód nyílik rá, foglalja el az említett területeket. A velencei polgárok ezúttal is mások vérehullása árán igyekeztek gyarapodni.)24 A birodalmat megrázó, határain túlcsapó rémület méreteire jellemző egy szemtanú leírása ; Hunyadi győzelmei úgy megijesztették az eg yiptomi szultánt, hogy elrendelte hajóhada parancsnokának : ha Hunyadi Ázsiába is áttör, hagyja sorsára Szíriát s egész erejével siessen — Kairo védelmére.25 21 Jorga: Notes et extraits. III. 107—110. о., ill. Fontes Rerum Austriacarum. 11/61. 281—282. о. 22 Hurmuzàki: Documente. XV/1. 29. о. 23 Szeádeddin, Thury: Török történetírók. I. 137. о. 24 Jorga: Notes et extraits. III. 145. о., stb. 25 Századok. 1894. 679. о.
