Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
100 ELEKES LAJOS A mondottakból világos, hegy Hunyadi hadicéljai nem egyeztek a török háború iránt alkalmilag érdeklődő pápák és egyéb hatalmasságok hadicéljaival ; az összefogásnak, a török kiűzését követő rendezésnek ezektől gyökeresen eltérő, haladó értelmezését jelentették. Hunyadi felfogásának is megvoltak a feudális korlátai. Ez akkor tűnik ki, ha államszerződéseit vizsgáljuk, melyeket a magyar királyság 1.evében a szomszédországok uralkodóival kötött ; míg saját nevében mindenkor a teljes egyenlőség alapján tárgyalt, ezekben a szerződésekben általában fenntartotta a királyságnak régebbi időből származó hűbéri igényeit. Ám alaposabb vizsgálat megmutatja, hogy nála" ezek az igények kezdtek átalakulni : a látszólag változatlan formák közt új tartalom jelentkezik. Nyoma sincs a hűbéri függéssel járó, állami szuverenitást korlátozó, régebbről ismert adózási, ke^es- és katonaállítási kötelezettségnek. A hűbéri viszony üres formulává vált, mely mögött gyakorlatilag egyetlen követelmény húzódott meg : a török elleni fegyveres helytállás, éspedig ugyanolyan viszonossági alapon, mint Albánia esetében. Tanulságos erre a szerb állam példája. Ennek területét a törökök 1439-ben elfoglalták, fejedelme, Brankovics György külföldre menekült. Hunyadi hosszú hadjáratán visszafoglalta az országot ; a következő nyáron a szultán a szerbiai várakból is kivontâ csapatait. Sem Hunyadi, sem a befolyása alatt álló király nem tettek kísérletet a várak elfoglalásáról, a szerb államterület bekebelezésére : Brankovics visszakapta a fejedelemséget s ezzel a szerb állam, melynek léte öt évig szünetelt, gyakorlatilag új életre kelt. Az átadáskor hangsúlyozták, hogy Brankovics a fejedelemséget hűbéri alapon — »mint ennek az országnak hű tagja«, a rendek »nevében és megbízásából« -— vette át, azonban a következő évek eseményeiből világosan kitűnik, hogy ez a török elleni összefogás követelményeit leszámítva semmiféle megkötést nem jelentett számára.12 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Hunyadi mind az összefogást, mind a török kiűzését s a birodalomba bekényszerített népek felszabadítását másként értelmezte, mint a pápák s a török visszaszorításában saját terjeszkedési törekvéseik érvényesültét kereső egyéb hatalmasságok. Felfogása a töröktől leigázott és fenyegetett népek valóságos érdekeit fejezte ki, korának viszonyai közt (korlátai ellenére) rendkívül fejlett és előremutató formában. Politikájának, hadviselésének gyakorlata, mint ez a történelmileg haladószellemű, valóban felszabadító háborúkra jellemző, megegyezett az indokolásukban lefektetett, korának viszonyaihoz mérten különösen fejlett és előremutató elvekkel.13 Hunyadi háborúi a török hódítók ellen : igazságos, felszabadító háborúk voltak, kifejezték nemcsak a magyar nép, hanem az összes megtámadottak érdekeit. Ezért támogatták ezeket a háborúkat nemcsak a magyar nép, hanem — amennyire módjukban állt — a töröktől fenyegetett többi népek, sőt — ha erre egyáltalán lehetőségük nyílt — a már leigázottak tömegei 12 Más lapra tartozik, hogy Brankovics, Ciliéi ligájának tagjaként, utóbb éles ellentétbe került Hunyadi politikájával, határkérdések miatt ellentétbe került Szkanderral, Hunyadi szövetségesével, s ezért végül elárulta a török elleni összefogást is. A szerb állam életrekeltésére s ennek módjára Id. V. Lászlónak egy Hunyadi tetteit elsoroló oklevelét. Fejér: Genus, incunabula et virtus Johannis Corvini de Hunyad. 181—190. o. 13 V. ö. Fedoszéjev: A marxizmus-leninizmus a háborúk eredetéről és jellegéről. 2, Budapest, 1948. 13. о.: »Ha történelmileg haladószellcmű. felszabadító háborúkról van szó, e háborúk céljai és jelszavai, amelyek alatt kibontakoztak, rendszerint megegyeznek egymással. Igaz, hogy az antik világban és a középkorban a népi, felszabadító háborúkat olykor patriarchális, vagy vallásos jelszavakkal kendőzték . . .« (Csuk a marxi-lenini típusú pártok irányítása biztosítja, hogy a felszabadító mozgalmak jelszavai teljes pontossággal fedjék azok tartalmát.)
