Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kubitsch Imre: Adalékok a kommunista párt második világháború előtti békeharcához (1929-1939) 525

\ kommunista párt második világháború előtti békeharca (1929—1939) 539 harcok 1934-ben még az előző éveknél is nagyobb erővel robbantak ki. Ismét nagyszámban voltak sztrájkok a textilgyárakban, a faiparban, a bőriparban és más szakmában, kisebb sztrájkok a vasüzemekben is. Mindezek a sztrájkok bizonyították, hogy a munkásosztály nem hagyja magát megfélem'íteni. 1934 őszén kitört a legnagyobb sztrájk, a pécsi bányászoké. Több mint 4000 bányász lépett sztrájkba, az előző évben leszállított bérek felemelését követelve. Közel 1000 bányász a föld alatt maradt és éhségsztrájkot kezdett. A SzDP vezéreinek csak a legnagyobb erőfeszítésekkel sikerült a bányászok becsapásával 9 nap után a sztrájkot leszerelni és rávenni őket a munka felvételére. A munkásság harcai, amelyeket a Kommunista Párt szervezett és vezetett, végül arra kényszerítették Gömböst, hogy elálljon a tervezett törvény benyújtásától. A munkásosztály a Kommunista Párt vezetésével megvédte a szakszervezeteket, megmutatta, hogy van ereje és kész harcolni a fasiszta rendszer ellen. * A német fasizmus hatalomrajutása után, a fasizmus nemzetközi előretörése idején a háború előkészítésének meggyorsítása és belső frontjuk megerősítése érdekében a kapitalista országok kormányai mindenütt hajszát indítottak a háború ellen küzdő kommunisták ellen. A magyar burzsoázia ezt a nemzetközi kommunistaellenes hajszát szolgálta azzal, hogy a magyar nép szabadságának legelszántabb, legigazibb harcosát. Rákosi elvtársat 8 és fél évi fegyházbüntetésének kitöltése után újra bíróság elé állította. A magyar dolgozók vezére, a béke harcosa, Rákosi elvtárs elleni második pert a nemzetközi és a magyar burzsoázia a Szovjetunió elleni háború egyik előkészítő láncszemének szanta. „Bethlen az angol konzervatívoknak, az amerikai tőkéseknek, Gömbös rajtuk kívül a német és olasz fasisztáknak akart • a kedvében járni."2

8 A Kommunista Párt és szervezetei, a KIMSz, a Vörös Segély mozgósították a dolgozó tömegeket, számos tüntetést szerveztek Rákosi elvtárs életének megmentéséért. Az erősödő sztrájkharcokat, minden egyéb akciót és követelést összekapcsoltak a Rákosi elvtárs megmentéséért folyó harccal. Ugyanakkor felvilágosították a tömegeket, hogy a Rákosi elvtárs ellen indított újabb per és a fokozott háborús készülődés szoros összefüggésben állnak egymással. „Szabadítsuk ki Rákosi Mátyás elvtársat! ... Az imperialista háború ellen vezetett harcuk miatt gyilkolta le statáriálisan a magyar burzsoázia pribék hada Sallai és Fürst elvtársakat 1932-ben... A magyar burzsoázia kiútkeresésében következetesen készül válsága fegyveres megoldására, egy új vi'ágmészárlásra ... A magyar burzsoázia nem akar ellentmondást s fegyverkezésének nyugodt keresztülviteléhez a terrortól sem riadt vissza soha... A magyar burzsoázia fegyverkezési fényeinek leleplezése, a Szovjetunió megvédésére való felhívás „hűtlenség", amit a tőkések nem akarnak büntetlenül hagyni. A terror ilyen fokozása mellett... nem lehet egy becsületes munkás előtt sem kétséges, hogy — Rákosi Mátyás elvtárs élete veszélyben van! — Meg akarják gyilkolni a Kommunista Párt vezérét, az első magyar Tanácsköztársaság népbiztosát. Meg akarják fosztani a magyar munkásságot tőle, aki fegyverrel a kézben harcolt az imperialista munkásnyúzók ellen, fegyverrel a kézben védte a magyar Tanácsköztársaságot Horthy véres ellenforradalmi banditái elől. Munkások! Munkásnők! Elvtársak! Emlékeztek még 1914 augusztusára? Emlékeztek még a 20 éve kezdődő világmészárlásra? Arra a millió és millió munkás és szegényparasztra, akik a „szent pénzeszsák" védelmében estek el? Révai József: A Rákosi-per. „Társadalmi Szemle" 1950 június.