Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kubitsch Imre: Adalékok a kommunista párt második világháború előtti békeharcához (1929-1939) 525

ADALÉKOK A KOMMUNISTA PAßT MÁSODIK YILÁGIIÁBORÜ ELŐTTI BEKEHARCÁHOZ (1929—1939) Alig néhány évvel az első világháború befejezés© után mind jobban kibontakoztak az imperialista hatalmak újabb háborús előkészületei. A finánctőkét kiszolgáló úgynevezett „munkáspárti" kormányok, miközben egy új háborúra való előkészületeket folytattak, képmutató módon „békés" szándékaikat hangoztatták, ünnepélyes „békenyilatkozatokat" tettek, hogy ezzel megtévesszék, becsapják a tömegeket. A dolgozók emlékében még igen elevenen éltek az első világháború szörnyű pusztításai, 'amelyek elsősorban reájuk mértek határtalan szenvedést, nyomorúságot. A tömegekben erős békevágy, békeakarat élt — nem akartak háborút. A tömegek félrevezetésében, az állítólagos „demokratikus" kormányok igazi törekvéseinek eltitkolásában mindenütt a kapitalizmus fő támogatói, a szociáldemokrata pártok jobboldali vezetői jártak élen, akik leplezték és segítették a kapitalisták újabb háborúra való készülődéseit. Sztálin elvtárs zseniális előrelátással már 1927-ben felhívta a világ népeinek figyelmét a békét fenyegető új veszélyre: „Aligha lehet kétséges, hogy napjaink főkérdése a/ új imperialista háború veszélyének, az új háborúnak a kérdése. Nem valamilyen bizonytalan, távoli veszélyről van szó. Az új háború reális, valóságos veszélyéről általában és különösen a Szovjetunió elleni háborúról van szó".1 Az újabb háború veszélyének oka, — mutatott rá Sztálin elvtárs — hogy a világ újrafelosztása, amely az imperialista világháború eredményeképpen jött létre, már „elavult". Néhány imperialista állam előretört — elsősorban a háborún hallatlan nyereségre szert tévő Amerika — és újra ádáz harc indult meg a világpiacokért. A kapitalista államok egymásközötti és saját államukon belüli ellentétei — a /kapitalizmus látszólagos gazdasági stabilizációja ellenére — egyre növekednek és a tőkés gazdaság stabilizációja mögött a világkapitalizmus olyan válsága húzódik, mely összehasonlíthatatlanuil mélytíbb, mint az első világháború előtti válság volt. „Nem csodálatos, hogy az imperializmus új háborúra készülődik, miután ebben látja e válság megoldásának egyedüli útját".2 Sztálin elvtárs ismételten és félreérthetetlenül hangsúlyozta a Szovjetunió tántoríthatatlan békeakaratát, szilárd és következetes békepolitikáját, de egyben útmutatást adott arra is, hogy milyen feladatokait kell végrehajtani a veszélyeztetett béke megvédése érdekében: „A feladat az, hogy Európa minden államában vészjelet adjunk az új háború veszélyével szemben, felkeltsük a kapitalista államok munkásainak és katonáinak éberségét és a tömegeket előkészítsük, „fáradhatatlanul'' készítsük elő arra, hogy я 1 Sztálin, Művei, 9. k. 322. o. oroszul. - Sztálin. Művei, 9. k. 323. o. oroszul.