Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

ihatok mocsáry lajos karánsebesi mandat!'mának törtenetéhez 51<) ben kétségtelenül nagy jelentőségű, válságos momentujmot megfelelő módon markírozni. Ezen tény, melyet egyenesen megdöbbentőnek lehet mondani oly államban, mely demokratikus intézményekben akarja dicsőségét és jövőjét találni, a román népre nézve, károsított és veszélyeztetett nemzeti érdekeiért folytatott alkotmányos küzdelmében egy nagyfontosságú forduló pontot képez, de egyúttal, magasabb politikai szempontból tekintve, hazánkra nézve aggályos, szimptomatikus jelentőséggel bír. A nemzeti különérdck exkluzív állampolitikája nem csak a román nép nemzeti létérdekeivel áll egyenes ellentétben, hanem mint az előre volt látva és azóta a tapasztalat által beigazolva, egy valóságban alkotmányos és szabad államfejlődést eívdeg kizár. Egy állampolitika, mely azon mérvben, melyben elhibázott állameszményét valósítani készülődik, logikai kényszerűséggel utalva van az adminisztrácziót tulajdonképent feladatától elvonni, a célszerű és igazságos közigazgatás követelményeit politikai tekinteteknek alárendelni, melyek a jó közigazgatás keretén kívül esnek, az egészséges államfejlődést egyenesen organikus alapjaiban károsítja, következményeiben pedig, mint látjuk, a talán czélba nem vett, de mindazonáltal elkerülhetetlen,, merev párturalomra, a kortesrendszerre és politikai korrupezióra vezet. Azon állampolitika azonban, mely egy, lényegében meg nem hamisított alkotmányosságot elvileg kizár, az egészséges államéletet pedig alapjaiban aláássa, végre okvetlen nemcsak az ekkép mesterségesen ápolt külön érdeket fogja visszahatásaiban károsítani, hanem az állam legfőbb érdekét is, hazánk belső konszolidácziójának nagy művét, nem igazolható könnyelmű módon komolyan koczkára teszi. E nézetekből kiindulva és szemben a már említett ténnyel, miszerint a román nép az ország képviselőtestületéből ki van zárva, a nemzeti párt csak egy eljárást I követhetett, azt, melyet tényleg követett is. Kénytélen volt a tényleges állampolitikával szemben az élesebbé vált helyzetnek megfelelő módon új állást foglalni és az ezen körülmények közt még egyedül tisztességes álláspontra, a passzív renitenczia ilynemű álláspontjára helyezkedni. Kénytelen 1 volt ez új álláspontját a választók nagy tömegének részéről egy második választás alakjában ünnepélyesen szentesíttetni, hogy eklatáns bizonyítékát adja annak, miszerint nemcsak a nemzeti értelmiség, mint ezt politikai ellenfeleink gyakran hiszik vagy csak állítják, hanem a nép nagy zöme is tud nemzeti érdekeiért lelkesedni és a menynyiben egyátalán még módjában van, ez érdekekért, mindig kész is az alkotmányos küzdelemre. Ha a párt ezzel saját népe iránti nemzeti kötelességeinek eleget tett, úgy t nem kevésbe éber tudatában maradt a haza iránti kötelességeinek is. E kötelesség érzetétől vezérelve két nemzeti képviselőnk1

azt hitte, hogy a tiszta hazafiság egyik aktusát teljesíti, midőn a képviselőházhoz intézett nyilatkozataiban, bár a mély cs benső meggyőződés határozott hangján és férfias nyíltsággal, de egyszersmind teljes tárgyilagossággal, a képviselőház iránti köteles tisztelettel és azon loyalitással, mely a román népnek a magyar nép iránti testvéries érzelmeinek megfelel, a képviselőház figyelmét a helyzet egész komolyságára, állampolitikánknak hibás és gyarló voltára felhívni igyekezett. E hazafiúi érzelemtől vezéreltetve határozá cl a nemzeti párt a harmadik választással ezen tüntetőleg a . mai állampolitika ellen irányzott politikai akczió befejezésére juttatni és ez alkalommal egy magyar nemzetiségű honfitársat választani e kerület képviselőjévé, kit a saját nemzetbeliekkel való szolidaritás nein akadályoz a mandátum elfogadásában. Ebből eléggé kiviláglik ezen akczió czélja és jelentősége: majdnem teljesen leszorítva az alkotmányos küzdelem teréről, a nemzeti párt a passzív renitcncziában keresi meg a menhelyet, legmagasabb nemzeti javának, a nemzeti becsületnek védelmére. Mert a nemzeti becsület követelménye volt a román nép politikai nullifikácziójának rendszeres műve ellen ünnepélyesen szót emelni. De e szorongatott helyzetében is eleven tudatában azon szolidaritásnak, mely e két testvérnépet egybeköti, a nemzeti párt a jelen keserűségein felül emelkedik, hogy még az erkölcsi önvédelem eme cselekményét is a kiegyenlítés megindítására felhasználja. Már most bármikép gondolkozzék is valaki ezen akczióról. bár nagyra vagy kicsire becsülje politikai értékét, egy dolog minden kétségen kívül bizonyos: hogy t. i. a fentebb említett támadásokat jogosan senki sem intézheti emez akczió ellenében. Ezen akczió sem nem alkotmányellenes, sem nem ellenséges a magyar faj: ellenében. 1 É. Doda Traján és Popoviciu Mihály.