Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

502 kemény g. gäbor olyan ítélettel vannak egy államegységben egymáshoz kötve, etnikai egyéniségek maradnak s ilyeneknek is kell maradniok s szabad versenyben kell összemérniök erejüket a kultúra és a társadalmi élet terén. A nemzetiség nem politika és több mint politika. Nekünk lehet egyszer közöspolitikánk, másszor eltérhetünk egymástól politikai eszményeinkben, egyszer helyeselhetjük, fnásszor tagadhatjuk ezt vagy azt az állami akciót — de ugyanaz a nemzetiségünk nem lehet, nem szabad, hogy legyen, egyszerűen azért, mert más nemzetiségünk van. Aki Magyarország nemzeteit egy nemzetiségre akarja hozni, az nemcsak a pozitív törvényt szegi meg, hanem a természeti törvényt is s az ország és állam fennállásának szerves alapjait pusztítja. Egy nyelv kiváltságossá tételével és a többi elnyomásával nem lehet nemzetiségi egységet elérni; ami ezzel elérhető, az a nemzetiségek kulturális fejlődésének meggátlása, az elnyomottak elszegényítése, megnyomorítása és clkedvetlenítése, az elnyomók jogtalan gőgje, aljas renegátok hadserege, és végül is a csavargók, kalandorok, kastélylalan lovagok, és az „ubi bene, ibi patria" elvét valló csirkefogók uralma-Mi kitartottunk hazánk mellett akkor is, amikor nem volt „bene" és kitartunk mellette ma is, amikor ezt a szeretetet átkeresztelték egy olcsó, ma már számunkra semmit sem jelentő szóval: a hazaárulással-Hogyne vesztené el ez a különben szörnyű szó minden jelentőségét és hogyne változott volna át oktalan utcai kiszólássá, mikor azt látjuk, hogy minden szlovák szó, minden felvágott szlovák könyvecske, minden előfizetés szlovák folyóiratra, sőt, minden kiejtett szlovák „ön" nyiltan a hazaárulás, pánszlávizmus, gonosztett kritériuma, amely lehetetlenné teszi a diákot az iskolában, a papot a parókián, .a szerencsétlen írnokot a bíróságnál vagy a megyénél! Hogyne kellene ennek a szónak gúny és nevetség tárgyává válnia, m kor tizenegy éves gyerekek ellen indítanak hazaárulás miatt vizsgálatot és megengedik, hogy a tizenkét éves legénykét a barátai pánszlávizmus miatt bottal verjék meg. Igen, romlás és fanatizmus, gyűlölet és erőszakosság a mostani magyarosító áram-, lat gyümölcsei. Erről Mocsáry alig tud, aki csak szobai okoskodással jutott következtetéseihez, csak nemes szívével sejti bajainkat és fájdalmainkat. Mit szólna, ha áz életbe, az élet gyakorlatába tekintene? Igen, Isten és a világ előtt bátran elismerjük, hogy erőinkhez képest a szlovák nép felvirágzásáért dolgozunk, lelkünkkel, szívünkkel, erőnkkel és létünk minden idegével. Lehet, hogy nem mindig sikeresen és helyesen. Lehet, hogy a harcban és lendületben forróbban főzünk, mint ahogy meg lehet enni, többet mondunk, mint ahogy hideg ésszel tennők. Dé a lelkesültségnek sokat meg lehet bocsátani. De megbocsáthatatlan az a hideg fanatizmus, az a kenyéririgység, amely bennünket lebunkóz és megakadá voz a munkában, amelyik gyermekeinket kínozza az iskolákban, ócsárolja az öregeket, kikergeti a lelkészeket, bezárja az intézeteket és iskolákat, gyalázza nyelvünket, elveszi a mieinktől a jogot, a kenyeret, lábbal tiporja az erkölcsöt, lealacsonyítja az emberi egyéniséget, megfertőzi a jellemeket, arannyal tömi a rcnegátságot és a besúgást és végül a jellemet, a törhetctlenséget és az anyanyelv iránt érzett szeretetet hazaárulásnak jelenti ki. Hogy cz így van, ezernyi példával bizonyítjuk- Bebizonyítjuk, hogy gúnyra méltó haziV'ság, ha azt írják, hogy hiszen senki nem veszi el nyelvünket, hogy nemzetiségünket semmi sem veszélyezteti, hanem a szabadelvű törvények védelme alatt áll. Hazugság ez a frázis, gúnyra méltó hazugság, mint midőn megvesszőzik a meztelen embert és aztán azt mondjék neki, hogy jól festenek megvesszőzött testén a piros és kék Ыкок és hogy vére szép, piros színű és így megszépíti alakját. Nézzetek csak körül a mi vidékünkön, a [tősjgyökeres szlovák vidéken, milyen zsenge hajtás a mi nyelvünk! Nem hiszitek! Valóhan hihetetlen- Valódi szatira az örökkévalóságra készülő tizenkilencedik században, melynek hátsó nagy kapuján ez a felírás áll: „Nemzetiség". Elismerésünk a magyar nemzetnek, hogy a jövő idők megbecsülését megvédte számára egy tisztán és messzire látó férfiú, akit hazai és magyar patriotizmus vezetett; a mai babiloni zűrzavarban bátran szemébe mondotta az asztal mellett ülő hazugságnak az igazat és helyt állt az ajtóban kolduló jogért. Vajansky