Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443
482 ПАКТА ISTVÁN пак köszönheti, ezen ármáda, ha Nemzetünk önmagához hű hazánkat nem fogja: veszélybe dönteni, de készülnünk kell, mert az ellenség is készülend alkalmasint.8' A veszített csata után Kossuth néhány napig még Pozsonyban maradt, hogy megtegye az első lépéseket a hadsereg átszervezéséhez és megvárja a Simunich elleni hadi vállalkozás eredményét. Csak nov. 6-án tért vissza Pestre és a képviselőház nov. 9-i ülésén tartotta meg beszámolóját a Bécs felmentésére irányuló egész hadműveletről és a schwechati kudarcról. Ez a beszámoló azt mutatja, hogy Kossuth a csata óta eltelt napok alatt levonta mindazoknak a tapasztalatoknak a tanulságait, melyeket a táborban, a csata alatt és a pozsonyi főhadiszálláson szerzett: Meg kell vallanom, — mondta beszéde során, — hogy én a felső tábort olly helyzetben találtam, melly egy részről örvendetes volt, a mennyiben a hadsereget, különösen a vitézeknek tömegét a haza ügye iránt minden áldozatkészségre lelkesülve találtam, úgy más részről nem tagadhatom, tapasztaltam egyszersmind annak is jelenségeit, hogy a sereg felsőbb körében nem mindig és nem mindenünnen volt tapasztalható azon lelkesítő elhatározás, a melly elhatározásnak meg kell lenni, hogy Magyarország igazságos ügyében győzelemmel végződjék azon kemény harez, mit az isteni gondviselés reánk mért, midőn úgy látszik, nem akarta, hogy a szabadság puszta ajándék gyanánt ingyen hulljon a nép szájába, hanem a mint a történetek mutatják, reánk is mérte a munkát és fáradságot, úgy látszik azt akarván, hogy nálunk is igazolva legyen azon mondás, miszerint az istenek áldásaikat csak a munkának adják, s hogy az ingyen nyert kegyelemképcn nyert szabadság nem biztos, hanem csak az biztos, a mit a nemzet fáradsággal, fájdalommal, vérrel érdemelt ki és vérrel biztosított. Mi isten és ember előtt nyilt homlokkal emelhetjük fel fejünket. Ha volt tűrő nemzet a világon, bizonyosan a magyar az. melly árulástól, hitszegéstől és olly borzasztó ármánytól környezve, mihez hasonlót a história nem mutat, hónapokon keresztül azon hitben élt, hogy közbenjárások, felterjesztések, felírások által, és még nem tudom, milly utakon, lebe.e lenség hogy el ne háríttassék a hazáról a hitszegésnek minden rossz következése- És nekünk mind erre fegyverrel, a nép Iázításával feleltek, és különösen azon bajos körülménnyel feleltek, hogy amíg saját vitéz seregeink külföldön használtattak azon királyi ház roskadozó hatalmának fentartására, melly egy olly camarillától hasvja magát környezni, melly úgy látszik, czc'.ul tűzte ki magának ezen uralkodói háznak tartományaihoz tartozó népeket egymás ellen véres harezra feluszítani, hogy majd idővel talán gyönyörűsége legyen egy temető fölött uralkodni! míg saját seregeink kin voltak, ide benn a pragmatica sanctio következtében a hazában alkalmazott idegen seregek, nem hogv a békét fentartották volna, hanem ellenségeikké váltak elannyira, hogy most nyilt háborúban állanak több helyen ellenünk. Ennek következtében saját seregünkben is, mellynek az ellenséggel szembe kell szállni, a határozatlanságnak és készség hiányának egy bizonyos érzete volt tapasztalható, minek folytán habozás létezett a badi munká'af okban. pedig ezekben a körülményeknek gyors használata az, a mi a győzelmet biztosíthatja, mert az elszalasztott alkalmat gyakran nem adhatja vissza egész öröklét sem. Tapasztalásomra hivatkozva mondhatom, ha ezen bizonyos habozás és határozatlanság fö'dunai táborunknak felső rétegeiben nem forgott volna fön, ha akkor, midőn Jellachich a pákozdi fegvvernyugvást megszegve seregünk elől megfutamodott, nyomban minden haladék nélkül űzte volna hadseregünk: Magyarországnak nem mondom minden, de egy legfőbb harcza el lett volna intézve, mert a futamló hadsereg a győzelem által neki lelkesített seregtől űzetve, valami olly könnyű munka, hogv semmivé tétessék, miszerint én egvá.taliáhan nem menckcdhetem azon meggyőződéstől, hogy ha akkor nyomban nem kérdezzük, hogy , miféle folyó az, Lajtának-e vagy minek hijják, mellyen át kelle menni, hanem nyomban kergettük volna: Magyarország harcza kétségtelen legfőbb részben eldöntve, és Bécs megmentve volna. Az én keblemre ezen idő elvesztésének súlya nagy mértékben nehezedett, és ez volt egyik ok, a miért szükségesnek láttam, hogy engedelmet kérjek felmenni a táborba, s hogy megkísértsem lehetőségét, ezen mulasztást helyrehozni. Nem akartam üres A kihagvásokkal többhelyütt közölt jelentés eredetijét 1. O. Lt. OHB 1848: 1995- sz.
