Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415
az altalänös munkásegylet a francia-porosz haboro idején 429 ckinütt tündökölni akar a nevével és úgy viselkedik, mintha a Munkáspárt korlátlanul uralkodó alelnöke lenne". Erre Külföldi azt mondta: „hát akkor írd oda a te nevedet is és az Ihr,linger nevét is ..." A december 18-i gyűlés nem petíciós akció indítását határozta el, hanem arra hívta fel a munkásegyleteket és köröket, hogy határozatokat fogadjanak el, követelve a magyar kormány közbelépését Elzász-Lotharingiia porosz annektálása ellen. Ennek a felhívásnak nem volt meg a várt visszhangja. A liberálisok zömének, köztük például Jókainak, nem akaródzott a győztesek ellen fordulni. A munkásegyletek pedig nem rajongtak azért az akcióért, amelyben benne volt a liberálisok keze és szelleme, viszont hiányzott belőle a munkások nemzetközi összefogásának eszméje, holott egy nagyfontosságú nemzetközi eseményről volt szó. Simonyiék, Irányiék, Csernátonyék — saját kezdeményezésükre-e vagy Lefebre ösztönzésére, ez a lényegen nem sokat változtat — a petíciós akcióval próbálták hatékonyabbá tenni a porosz hódítás elleni fellépésüket. így adtak újra hangot a német túlsúly veszélye által előidézett növekvő aggodalomnak. A Munkásegyletnek is fel kellett lépnie Andrássy politikájának lelep lezéséért. Ha a liberálisok ténylegesen kiállnak a porosz hódítóknak segítő kormánypolitika ellen, helyes és szükséges támogatni őket a kormánnyal szemben. De a Munkásegylet politikai önállóságát nem feladni, hanem fej leszteni kellett. Fontos volt, hogy megértessék a tömegekkel Csernátonyék és Irányiék taktikai állásfoglalása és a szocialisták elvi állásfoglalása közötti kü'önbséget. A júliusi munkásgyűlés, amelyet Farkas vezetett, megfelelt ennek a feladatnak, Az elvi különbség megvilágításához a petíciós akció idején elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a porosz hódítás ellen tiltakozva megbélyegezzék a nemzetáruló, kapituláló Thiers-kormányt is, segítve a francia köztársaságot a Thiers-kormány áruló politikája ellenére is. A munkásságnak az akcióban való részvétele kapcsán igen fontos volt, hogy Bismarckék hódító politikájának és Thiersék kapituláns politikájának leleplezésével együtt a német és francia munkásokkal való szolidaritást fejlesszék. Az Internacionálé Üzenetei különös nyomatékkal és lelké sí tőén hívták fel a szocialistákat a nemzetközi munkásszolidaritás fejlesztésére. A Munkásegyletnek már volt is bizonyos tapasztalata ezen a téren. Kü földiéi mégsem tudták és nem is próbálták értékesíteni ezeket a tapasztalatokat és ugyanakkor nem világítottak rá Csernátonyék és Irányiék, valamint a szocialisták álláspontja közötti elvi különbségre. Ezt eléggé bizonyítja az a furcsa tény, hogy Külföldiék Ihrlingerrel együtt készek voltak pénzt elfogadni a Thiers-kormány bécsi követétől, Lefebre-től, az annexiió elleni petíciós kampányra. Lukácsi István szabómunkás, a Munkásegylet választmányi tagja és könyvtárosa, a „hűtlenségi-per" egyik vádlottja, letartóztatása alka'mával vallotta, hogy az akció elindítására egy bizottság alakult, amielvnek Külföldi, Szvoboda és Ihrlinger voltak a tagjai. Ez a bizottság 1871. február 19-ére gyűlést hívott össze a Buzalka-fé'e táncterembe. Ezt a gyűlést a Simonyiék által indított petíciós akció érdekében hívták össze és Ihrlinger elnöklésével tartották meg. Szvoboda rendőrségi vallomása szerint a gyűlésen, résztvett Kutill is, aki Bécsből, és Bachruch is, aki Párizsból érkezett. A gyűlés lefolyásáról a Magyar Üjság a következő napon tudósít. Közli, bogy első szónokként Hollós László beszélt, utána Szvoboda és Ihrlinger. Dícsérőleg emlékezik meg Bachruchról, aki „derék fiatalember", „fegyverrel védelmezte a franciák ügyét s az ostromállapot keserveit igen érdekesen beszélte el а népgyűlésnek". Kutill felszólalásáról a lap nem emlékezik meg. Viszont közli, hogy a gyűlés alkalmával 1400 aláírást gyűjtöttek. Az aláírások gyűjtésének egyéb módszerére bizonyos fényt don't Lukácsinak itt említett rendőrségi vallomása.. Lukácsi ezt vallotta: „Külföldi.. .
