Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
A MAJORSAGI GAZDAI.KODAS MAGYARORSZÁGON 109 rruaj őrházával, amelynek csak falai vannak meg, „per incinerationem a Turois fac tain".146 Stb. — A török pusztítás mellett ott van a másik csapás: a császári zsoldosok garázdálkodása. A XVI. század második felében a szendrőiek nemcsak a török zsarnokságát panaszolják, hanem a „német katonák... zaklatásait és hatalmas к о dá sa it " is, akik minden ok nélkül „rabolni és pusztítani kezdenek";147 a tokajiak nyomorúságát szintúgy nagy részben az okozza, hogy „a német ... katonák kizárták és elűzték őket régi házaikból".14 8 Ez a csapás végigvonul a következő századon is, hogy azután az 1670-es évektől kezdve, a porcióztatással tetézve, egyenesen elviselhetetlenné fajuljon. Mindennapossá válik az „a rettenetes, kimondhatatlan és immár teljességgel elfogyató ínség" — amelyről a zemplénmegyei ri cselek panaszkodnak a császári zsoldosokkal kapcsolatban —: „a rettenetes porciózás, a téli kvártélyozás... annyera megrontott, hogy minden marhánkbul kipusztultunk"."" Stb. A török és német pusztítás tehát, az egész korszakon át meg-megújulva, a gazdasági fejlődésnek súlyos korlátiát jelentette. A falvak hosszú sora mondhatta volna el a gömörmegyei catkóiakkal: „Causa ipsorum desolationis... Turca et Germami.. ."150 De mindezen .korlátozó tényezők ellenére, ha nem is egyenes vonalban, hanem zegzugosán, hosszabb-rövidebb visszaeséseken keresztül, mégis fellelhető bizonyos fejlődés. Az idegen hódítók sokhelyütt feldúlják a majorságokat, elpusztítják a munkaerőt, — hosszabb-rövidebb idő után ismét megindul a népesedés és a majorsági termelés. Ha egyes vidékek megmenekültek a pusztítástól, vagy védettebb helyzetben vannak az ellenségtől, más területek feldúlása után kettőzött erővel látnak munkához. A dolgozó nép naponta megújuló hatalmas küzdelmének, legyőzhetetlen életerejének nagyszerű példáival találkozunk, amikor a jobbágyok egyrésze máshová költözve vagy feldúlt falujába visszatérve, ismét kezébe veszi a kapát és megindítja a munkát, „nec curantes turcicam bartbariem",151 ahogy az egyik forrás mondja. A földesurak pedig, kihasználva a jobbágyság hatalmas erőfeszítéseit, ott, ahol lehet, ahol a munkaerőviszonyok engedik, kiépítik majorságaikat és amennyire csak tehet, kiterjesztik azokat. S egyáltalán nem áll az, hogy erre legfeljebb a XVI. században volt lehetőségük, a XVII. században már alig, vagy egyáltalán nem, — ahogy az idézett szerzők jórészt állítják. A részletesebb vizsgálat éppen ellenkező eredményre vezetett: a Habsburg-Magyarország jelentős részén, különösen a Felvidék középső és ke'eti vidékein, éppen a XVI. század végétől számíthatjuk a majorsági gazdálkodás nekilendülését és a XVII. század derekán számottevő kifejlődését, — a korlátozó tényezők figyelembevételével, viszonylagos értelemben vett — „felvirágzását". Szepesvár és Muránv, Szendrő és Sárospatak, Késmárk és Ecsed, főúri uradalmak és Szepes, Gömör, Borsod. Abaúj, Zemnlén stb. megyei középbirtokok hosszú sora mutatnak erre. Ezt tükrözi a korabeli gazdasági szakirodalom is. Nem véletlen pl., hogv 1662-ben adja közre L:ppai János gazdasági kalendáriumát, „azaz ... Majorságrul írt Laistromát'', „kibül minden Major Gazda hórul hóra egész esztendő által mit munkálottasson az Majorság körül, meg tudhattyia", s amelyben lelkesült szavakkal magaszta'va a majorkodást, kijelenti, hogv az „nemcsak egy székben fér minden rendű Urasággal", hanem méltó helyzetének egyedüli biztosítéka. Persze, elsősorban a „cselédes Major-embert" dicsőíti, „egy kis földi Istent" lát benne. 146 O. L. U. et С. 58:17. ,4 ' O. L. Csáky-lt. kassai 68:1-148 O. L. U. et С. 97:25. 149 О. L. Kamarai lt. Missiles. Közölve: Jobbágylevelek. 117. 150 lia: i. m- II. 137. 151 О. L. Csáky-lt. kassai 68:1
