Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
л '404 РАСН ZSIGMOND PAL A Habsburg-Magyarország területén, kelet felé haladva most már Zemplénig—Sárosig jutottunk el. Vegyünk itt is közelebbről szemügyre egy nagyobb birtok-komplexumot. A legérdekesebbnek kétségtelenül a sárospataki uradalom Ígérkezik. A sárospataki uradalomban a XVI. század közepén a majorgazdálkodásnak még csak kezdeti formáival találkozunk. 1554-ben az uradalom egy-két községében, ill: pusztáján104 van csupán a földesúrnak allodiuma, de a majorsági földeknek csak „egy részét vetik a földesúr számára, más részéről viszont kilencedet fizetnek neki".105 Az 1570-i urbárium azonban már az időközben — a Perényiek földesurasága alatt -— végbement majorsága fejlődésről számol be és a majorgazdálkodás iránti igen nagy érdeklődést tükrözi: minden egyes falunál első kérdésként az allodium felől tudakozódik. A válaszokból megtudjuk, hogy hét faluban100 van, ill. volt allodium a Perényiek idején. Az allodiális területek eredetéről csak ritkán értesülünk: az egyik rétről „azt mondják, hogy erőszakkal foglalta el Perényi Gábor".107 Ugyanakkor több helységnél jegyzik meg, hogy „majorság nincs és nem is volt soha". Ennek oka részben a „helyszűke",10 8 részben az, hogy „kevesen vannak és a töröktől félnek ... Szántóföldjük elég van ..., csak lenne jobbágy, aiki megművelje".10 9 A majorgazdálkodás korlátjának tehát itt is a munkaerőhiány bizonyult, ami az idegen hódítók garázdálkodásával kapcsolatos.11 0 További fejlődés következik 1572 után, amikor az urada'om mint zálogbirtok Dobó Ferenc kezére jut;11 1 de főleg Rákóczi György földesurasága alatt a XVII. század harmincas-negyvenes éveiben. Rákóczi György már a húszas évek végén élénken foglalkozott a sárospataki uradalomban új majorságok létesítésével.112 így azután cseppet sem csodálkozhatunk, hogy az 1632-i urbárium Kispaitakon, Vámosújfahm, Olaszin, Tolcsván kívül Uporban, Csernaihón, Telk'bányán, Kisztén, Gáván, Riidön is többé-kevésbbé kiterjedt majorságokról számol be, olyan falvakban i«. amelvekről 1570-ben föld-, ill munkaerőihiányra hivatkozva nemcsak azt állapították meg, hogy „niincs és nem is volt allodium", hanem azt is, hogv ..nem is lehet létesíteni". Hogy a .majorságok e jövendölés ellenérc mégis kiépültek, egyrészt a népewég szaporodásának tudható be,113 másrészt arra vall. hogy az uraság a föld h'ánvit nyilván a jobbágy telki állomány rovására oldotta meg, nemcsak pusztatelkeket vonva be, minit pl. Kisztén. Izsénen. hanem a művelés alatt álló jobbágyhelyeket is megcsonkítva. Ez annál nyilvánvalóbb, miivel azokban a falvakban, aho1 nines nagvobb al'odium, ott is alkad valami majorságnak való tavaszi vetés114 , főkép pedig kiterjedt allod'ális kaszálórétek, szőlők, stb. — 1632-ből egyébként az uradalom tenméseredménveinek részadatairól is tudo-104 Sztáncsa, Wallyon. 105 O. L. U. et С. 45:% 100 Helmec, Terebes, Olaszi, Vámosújfalu. Tolcsva. Tarcal, Kispatak 107 Gáva. 108 Kistoronya, Bénye, Üjhelv. Petrahó. 109 Balsa, Gáva. 110 O. L. U. et С. 95:22 111 L. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok. Bp., 1922. 391. Az új birtokos l'etrahón tilalmas erdőt „foglaltat... és zakaszt ...el az falutól". Ugyanott újonnan tavaszi majorvetést vezet be. a tolcsvai és olaszi allodiaturát jelentékenyen megnöveli; stb. O. L. U. et С. Irreg. 11. 112 Pl. 1628-ban örömmel írja feleségének, hogy Gáván — ahol megelőzőleg „allodium nullum est, nee fuit umquam" — officiálisa „igen jó helyet tanált majorháznak magunk földén" amelvhez még csak bizonyos pusztahelyeket kell megszerezni. Т. 'Г 1895. 321. 113 Persze a munkaerőhiány az uradalomban általában még korántsem szűnt meg. Cljhelyen pl. még mindig vannak olyan pusztatelkek, amelyekbe „ha jobagy találkoznék bele nu'neíeli megh engettetnek . . ." O. L. U. et С- Irreg. 1.1. 1,4 Ardó, Petrahó, Kistoronya, Tedcj. /
