Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354

WITTMANN TIBOR Bizonyos kasztjelleg uralkodik köztük, belső házassággal, örökösödéssel, 1602-ben a 100 000 székely 7°/o-a darabont.8

0 A közszékelyek igyekeztek menekülni az állami adóktól és a katonai szolgálattól, és a századforduló zavaraiban annak az oldalára állottak, aki biztosította, illetve megígérte adómentességüket (Mihály vajda, Báthory Zsigmond). Bocskay mellé is ezért zárkóztak fel, és alkották szabadságharcának egyik katonai erőforrását. Az erdélyi államviszonyok konszolidálódásával a XVII. század elején megerősödik az a folyamat, hogy a közszékelyek az ál'ami terhek elől menekülve inkább vállalják a földesúri kizsákmányolást, önkén tesen eljobbágyosodnak. A fejedelmek Bocskay István óta tudatában voltak annak a veszélynek, amit ez jelentett az erdélyi hadügy számára, és tiltják, de eredménytelenül, másrészt következetlenül, mert pl. Báthory Gábor maga is enged adományként közszékelyt jobbágyul földesúrnak.81

Csak Bethlen találta meg a módját a székely katonaanyag megmentésének, ő maga is félig székely származású, aki a közszékelyekből, veres darabontokból és a lófőkből egy, a fejedelemtől függő katonai réteget akart alkotni, mintegy az ál'andó hadsereg magjaként. Ezért nem mellőzhette a jobbágyosodás kérdésének megoldását. Már 1621-ben, de nagyobb hangsúllyal 1622-ben megfosztja a közszékelyeket az önkéntes jobbágyság előnyétől, az állami adók alól való mentességtől, és előírja fizetésüket a portai adóba.8

2

A „hadakozó nép" (közszékelyek) megfogyatkozását Bocskay óta 10 000-re teszi, akiknek jobbágya-' sodásával a katonai terhek „az kevés lófő és veres drabant szabad székely" vállaira nehezednek. Ezt tűrhetetlennek tartja, fenyegetőzik, hogy bemegy egy országgyűlésre, és „kiveszi és felmenti az szegény ló'őségeb és veres darabontságot az sokféle iga alól", és keményen eljár a jobbággyá lett székelyek ellen.8

3

Az 1622-es törvény Bethlen győzelme volt a székely földes arak felett. Ezek a közszékelyek jobbágyosodásának irányában voltak érdekelve, törekvésük az, hogy a „székelyből csinált jobbágyok" maradjanak 'uraknál.8

4

De amint az 1622-es országgyűlés szövege elárulja, a közszékelvek nagy része „kölcsön vett kevés pénzért kötötték magokat el", tehát szükségszerű elszegényedésről, a feudális kizsákmányolás feltartozhatatlan előrehaladásáról van szó nrndeneke'őtt. Ez jelen pillanatban nem áll összhangban a fejedelem által képviselt honvédelmi érdekekkel, amennyiben „a zászlók üresek".85

Ezért adja meg a törvény a lehetőséget arra, hogy a székely jobbágy megválthatja magát a primőrtől vagy lófőtől, és megbé'yegzi azokat, ..kik az hazájának való szolgálat e'őtt magok szabadságát ultra leteszik és Jobbágyokká lesznek örömestben".8

0

Ez a törvény nem találkozhatott a földesurak tetszésével, akiknek ebben az időben már nem voltak elegek az ú. n. ősj óbbá gyök, és igyekeztek kezüket rátenni a közszékelvekre. Érdekes, hogy ugyanekkor az ős jobbágyok (a XVII. század előtt jobbággyá lett székelyek) éppen fordított mozgást végeznek, a földesúri kizsákmányolás alól igyekeznek menekülni a fejedelem, a hadsereg felé. Az aranvosbeli „szolgáló elemek" a földesúri terhek alól a fejedelmi seregbe menekültek 1623-ban. a földesurak kérik vissza őket. Egy évvel később az országgyűlés élesen Szádeczky Kardoss Lajos: A székelv nemzet története és alkotmánya. 1927. 148. L 81

Székely Olclevéltár, VI. 27. 1. 82

E. O.E. VH 555—556 I. és VIII. 106. i. 83

E. O. E. VIII. 104. 1. ,1620-as levele Bethlen Istvá-ihoz. Tört. Tár 1908. 230. 235. 1. 84

E. O. E. VII. 518. 1. 85

E. O. E. VIII. 105. 1. 8,1

E. O. E. VIII. 106. 1.