Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája mint magyar történeti forrás 334
348 MORAVC61K GYULA-f Maurikios-féle taktikától is. Amit már most Bölcs Leó forrásában a perzsáikról olvasott, mindazt általános tanácsokká alakítja át (16—38. §.); elhallgatja a perzsák nevét s ahol kivételesen mégis megemlíti azt, hozzáfűzi a „valaha" vagy „egykori" szókat. Természetes, hiszen a perzsák az arab hódítás óta nem fenyegették többé Bizáncot. Miután a 39. §-ban — mint a fordításból kitűnik — megemlítette a türköket éspedig olymódon, hogy a forrásában szereplő' szkítákat a türkökkel azonosította, a 41. §-tól kezdve egészen a 76. §-ig a türkökkel foglalkozik. De mielőtt e rész behatóbb elemzésére rátérnénk, nézzük tovább, mit csfmáJtt Bölcs Leó a forrásában szereplő többi néppel? A következő részben (77., 79—97. §.) a frankokról és a longobárdokról szól, némi változtatásokkal átírván forrása szövegét, de rögtön az elején nyomatékosan utal tarra, hogy ezek a népeik, melyek egykor pogányok voltak, most már keresztények, részben baráti, részben pedig alattvalói viszonyban vannak a bizánciakkal s így velük nem kerülhet háborúra sor. Hadi szokásaikat csak azért ismerteti, hogy azokból a hadvezér általános tanulságokat nyerjen (77. §.).. Ezután a sz'árvokra ikerül a sor (98—107. §.; v. ö. 78. §.), de ezekkel kapcsolatban az antákról többé nem esik szó. Bölcs Leó siet elmondani a szlávokról, hogy korábbaai ugyan a Duna túlsó partján tanyáztak, de most már ideát vannak, keresztényiek, eligörögösödtek s Leó atyja, I. Basiileios császár műve, hogy többé nem nyugtalanítják Bizáncot (98., 100. §.). Leírja ugyan egyes szokásaikat a Maurikios-féle taktika nyomán, de a velük való harcra vonatkozó részleteket elhagyván, forrását erősen megrövidíti, az elbeszélést múlt időbe teszi át, az „egykor", „hajdan" szavakkal egészíti ki és azzal fejezi be jellemzésüket, hogy nem az ellenük, hanem a hozzájuk hasonló vagy más barbár népek elleni támadások lebegnek szemei előtt. Mindebből világosan kitűnik, hogy Bölcs Leó, amikor — a szaracénokra vonatkozó részt kivéve — az idegen népek harcmodorára vonatkozó anyagot átvette a Maurikios-féle taktikából, forrásának tudósításait saját kora viszonyainak megfelelően tudatosan módosította. De vájjon hogy járt el a türkökre vonatkozólag? A türköket munkájában — mint láttuk — először a színlelt meghátrálással kapcsolatban említi. Szinte szórói-szóra kiírjáf 'forrásának idevonatkozó részét, de a Maurikios-féle taktika zá rámond atáit, mely szerint „ezt cselekszik általában a szkíta népek", úgy módosítja, hogy „ez többnyire az északibb és szkíta népeknél szokott előfordulni" és például felhozza a türköket és a hozzájuk hasonló népeket. Bölcs Leó tehát itt tudatosan kiegészíti forrása szövegét,' amely egyébként már korábban is több helyen említi a türköket. Az első helyen a Maurikios-féle taktika szerzője ajánlja az avarok és türkök mintájára készített sátrakat (1. 2. = 24. I.),3 3 azután pedig kifejti, hogy az avarok és türkök csatarendjére jellemző, hogy nem alakítanak egyetlen arcvonalat, mint a rómaiak és a perzsák, hanem egy másodikat, sőt néha még egy harmadikat is (II. 1. = 47. 1.). Leó az első helyet teljesen kihagyja szövegéből (VI. 14.), a második helyen szintén nem említi az avarokat és türköket, hanem forrása szavait általános tanáccsá alakítja át (XII. 7.).34 A XVIII fejezetben azután újból visszatér Bölcs Leó a türkökre. 33 Megemlítem, hogy a Vári Bölcs Leó-kiadásában közölt Maurikios-szövegben hiányzik a türkök neve s csak avarokról van szó (I. köt 108. 1.). 34 Említésre méltó, hogy Bölcs Leó több helyen, ahol forrása az avarokat (I. 2. 21, 22, 23 1.), a húnokat (Vil. 1. = 137. 1.) s a bulgárokat (XII. B. 1. = 303. 1.) említi, mellőzi azok említését vagy úgy, hogy elhallgatja nevüket, vagy úgy, hogy magát a szöveget is kihagyja (VI. 2, 9, Í2; XII. 133—134). Eljárására egyébként érdekes fényt vet az a körülmény is, hogy abban az említett munkájában, melyben a Maurikios-féle taktikát kérdések és feleletek alakjában dolgozta át, a 14. és 15. §-okat kivéve, melyekben a türkökről és avarokról szól,-másutt mindenütt „szkíták"-at emleget, vagyis a fejezet címe alapján mindazt, amit a Maurikios-féle taktika a türkökről és az avarokról ír, ő a. szkítákra vonatkoztatja.
