Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
326 I. KON támadták a nemességet és fel tudták tárni a történelemiben az osztályharc tényét, bár ezt csak a múltra vonatkoztatták és nem értették meg igazi jelentőségét. És bár a burzsoá történetírás az elvetett feudális fikciók helyére a burzsoá fikcióikat tette, hasonlóan ahhoz, ahogy a feudális kizsákmányolás helyét a kapitalista kizsákmányolás foglalta el, mégis működésének kezdeti szakaszában haladó munkát végzett, mert megrendítette a társadalmi életről alkotott feudális-teológiai elméletek és felfogások alapjait. De a helyzet merőben megváltozik, mikor e kizsákmányoló osztály hatalma megszilárdul. Marx „A tőke" második kiadásának utószavában rámutatott arra, hogy a burzsoázia megerősödése a hatalmon ,,... halálharangja volt a tudományos polgári gazdaságtannak. Nem arról volt ezentúl már szó, hogy ez vagy az az elméleti megállapítás igaz-e, hanem arról, hogy a tőkének hasznos-e vagy káros, keillemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos-e vagy sem? Az önzetlen kutatás helyére megfizetett áltudomány lépett, az elfogulatlan tudományos vizsgálat helyére a rossz lelkiismeret és az apologetika gonosz szándéka."2 6 Marx megállapítása teljes egészében vonatkozik a burzsoá történetírásra is. A múlt történetének meghamisítása válik a burzsoá történészek fő feladatává, mert eladják tudásukat és munkájukat a „pénzeszsáknak". Engels kimutatta, hogy iá történeti események és tények meghamisítása a burzsoá" történetírás immanens lényege. „A burzsoázia — írja Engels — mindent és így a történelmet is, áruvá teszi. Természeténél, létfeltételeinél fogva sajátos tulajdonsága, hogy minden árut meghamisítson: így meghamisította a történelmet is. Hiszen legjobban azt a művet fizetik meg, amelyben a történet meghamisítása leginkább megfelel a burzsoázia érdekeinek".2 7 Ennek az lett a következménye, hogy .a burzsoá történetírás múr a XIX. században elferdítette, meghamisította a legfontosabb történeti tényeket és eseményeket. Nem véletlen az, hogy Disraeli, akit aztán semmikép sem lehet a kapitalista világ iránti ellenséges érzülettel vádolni, ezt írta az angol történelemről: „Ha egyszer valaki — akiinek tudása és bátorsága lesz hozzá (mert ez a két tulajdonság egyformán szükséges egy ilyen feladat végrehajtásához) megírja Anglia történetét, akkor a világ még inkább el fog ámulni, mint Niebuhr krónikáinak olvasásától. Általánosságban véve az angol történelem minden nagy eseménye el van torzítva, a fontos okok nagyrésze nincs feltárva, egyes kimagasló egyéniségekről soha szó sem esik, az említetteket viszont olyan hamisan állítják be és helytelenül ábrázolják, hogy végeredményben nem is történelmet kapunk, hanem szemfényvesztést."28 Különösen rendkívüli nagy méreteket öltött a burzsoá történethamisítás ma, a kapitalizmus általános válságának időszakában, mikor a reakció összes erőit a monopoltőke szolgálatába állították. A mai burzsoá történetírásnak semmi köze sincs az igazi történettudományhoz. A tőke diplomás lakájai számára nem létezik sem objektív igazság, sem a történeti tények megbecsülése, sem a legelemibb tudományos lelkiismeret. A burzsoá történészek a szubjektív idealizmus módszerét veszik alapul és „munkáikban" engedelmesen teljesítik az amerikai imperializmus megrendeléseit és az ő kénye-kedvére meghamisítják a történelmet. A „szemantika" (a Mach-féle filozófia egy válfaja) segítségével .az amerikai Grass példáuL-annak a „behizonyítás"-án mesterkedik, hogy semmiféle, a kapita'izmust megelőző formáció nem létezett, hogy a kapitalizmus öröktől fogva létezik és hogy maga a kommunizmus ez-'mtén „kapitalizmus, csakhogy itt a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak." Az amerikai sajtóban megtaláljuk az efajta történelemhamisítások politikai megalapozását, „öröm látni — írja például a .Bulletin of Business Histo-26 Marx, A töke, 17. 57 Marx—Engels, Archívum, X. k. 104. oroszul. 1 28 Idézve Palm Dutt. India ma, 1948. M. 82. oroszul c. könyve alapján.
