Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
324 I. KON emberek történelmi tevékenységének csupán eszmei rugóit vizsgálták, de nem vizsgálták azt, hogy mi hozta létre ezeket a rugókat, nem láttak objektív törvényszerűséget a társadalmi viszonyok rendszerének fejlődésében, nem keresték e viszonyok gyökereit az anyagi termelés fejlődési fokában; másodszor, a régi elméletek éppen a lakosság tömegeinek cselekvéseit hagyták figyelmen kívül, míg a történelmi materializmus először tette lehetővé azt, hogy természettudományos pontossággal kutassák a tömegek életének társadalmi feltételeit és a feltételek változásait. A Marx-előtti „szociológia" és történetírás a legjobb esetben is csak töredékesen gyűjtött nyers anyagot halmozott fel és a történelmi folyamatnak csak egyes oldalait világította meg. A marxizmus megmutatta az utat, hogyan kell a gazdasági társadalomalakulatok folyamatát átfogóan, minden oldalról tanulmányozni: a marxizmus valamennyi ellentmondó tendencia összességét vizsgálja, e tendenciákat a különböző társadalmi osztályok pontosan meghatározott életfeltételeire vezeti vissza, kiküszöböli a szubjektivizmust és önkényességet az egyes „uralkodó" eszmék kiválasztásában vagy értelmezésében, kimutatja kivétel nélkül minden eszme és valamennyi különböző tendencia gyökereit az anyagi termelőerők állapotában. Ezért — írja Lenin — Marx volt az első, aki „megmutatta az utat a történelemnek, ennek a roppant sokoldalúságában és ellentmondásában .is egységes, törvényszerű folyamatnak tudományos tanulmányozásához."2 1 Érthető, hogy milyen hatalmas jelentőségű volt a materialista történelemfelfogás a történettudomány fejlődése szempontjából. Csak a marxista történelemfelfogás „óvja meg a történettudományt attól, hogy véletlenségek káoszává és a legostobább tévedések halmazává váljék" és csak ezen az alapon válik „a társadalom történetének tanulmányozása ... tudománnyá .. ,"2 2 De az objektív mozzanat mellett szubjektív tényezők is voltak, amelyek megnehezítették, hogy a történeti ismeretek tudománnvá váljanak. Lenin rámutatott arra, hogy az idealizmusnak gnoszeológiai gyökerei mellett meghatározott társadalmi gyökerei is vannak. Ilyen társadalmi gyökerek a kizsákmányoló osztályok érdekei. Az osztályérdekek rendkívül fontos szerepet játszanak a társadalom történetében. Nem vé'etlenül jegyezte meg Engels, Proudhonnal vitatkozva, hogy „egy adott társadalom gazdasági viszonyai mindenekelőtt érdekek képében jelentkeznek."2 3 Az osztályérdekek, mint az osztályideológia elsődleges formái, jelentős hatást gyakorolnak a társadalom egész szellemi életére és politikai intézményeire. Hatással vannak a történettudományra is. Lenin „Materializmus és empiriokriticizmus" c. művében azt írta, hogy minden kétségtelen helyességük ellenére is még a négy számtani műveletet is vitatnák, ha azok valamelyik osztály érdekeit sértenék. Mennyivel fontosabb szerepet játszanak az osztályérdekek a történettudományban. A történettudomány közvetlenül tükrözi vissza az osztályharc folyamatát, minden megnyilvánulási formájában. Ezért a küzdő osztályoknak komoly érdekük fűződik ahhoz, hogy felhasználhassák és erősen befolyásolhassák. Bármenynyire fennhangon hirdetik is a burzsoázia ideológusai „pártatlanságuk"-at és „elfogulatlansáöuk"-at, a történettudománv a lehető legszorosabb kaicsriatban áll a politikával, és ahogy ezek az ideológusok bármely történeti tényt megvilágítanak, az mindig a burzsoá érdekeknek felel meg és a burzsoázia politikai irányvonalát fejezi ki. Minthogy a kizsákmányoló társadalmi osztályok arra törekednek, hogy a történeti anyagot osztályuralmuk létrehozására vagy megerősítésére használják fel, állandóan becsempészik a történelembe osztályeszméiket és elképzeléseiket. Ezért a történettudományban sokkal több a felépítményi elem, mint például a természettudomány bármely ágában, 21 Lenin, Művei, 21. k. 45—46. ,2 Sztálin, A leninizmus kérdései, 674, 679. M Marx—Engels, Vál. M. I. k. 604.
