Századok – 1951

SZEMLE - Az eszmei és politikai nevelés szerepe a történelemtanításban (ism. Nagy Balázs) 276

AZ ESZMEI ÉS POLITIKAI NEVELÉS SZEREPE A TÖRTÉNELEMTANÍTÁSBAN (Hal tanulmány. Bpest, Közoktatásügyi Kiadó, 1950. 116 1.) Hat szovjet történész tanulmánya jelent meg ebben a gyűjteményben. A tanulmányok terjedelme sem külön-külön, sem együttvéve nem nagy, mégis óriási segítséget nyújt a történelem oktatóinak és kutatóinak. Miről írnak a szerzők? A- M. Pankratova bevezető tanulmánya „Az eszmei és politikai nevelés szerepe a történelemtanításban" a legfontosabb kérdésekben rámutat arra, hogyan neveljünk a történelem tanításával marxista-leninista világnézetű, hazánk védelmére kész, ügyünkért minden áldozatot meghozó ifjúságot. Az eszmei politikai nevelés lényege a dialektikus és történelmi materializmusra való nevelés. Világos, hogy — különösen a fiatalabb tanulóknál, de a fejlettebbeknél sem — jelentheti ez azt, hogy a tanulók a dialektikának, a materializmusnak elvont tételeit bemagolják. A feladat éppen az, hogy a konkrét történelmi anyag ábrázolása kapcsán váljon a tanulónak vérévé a marxista-leninista világnézet és az ebből fakadó magatartás. Amiként Pankratova írja: „a történelemnek dialektikus tanítási módja abban áll, hogy a társadalom életét fejlődésében és az ellentmondások tükrében mutatjuk meg." (6. 1.) A tanulmány rátereli a figyelmet arra, hogy az eszmei-politikai nevelésben milyen hatalmas jelentősége van éppen a történelemtudománynak, a történelem tanításának. „Marx és Engels, a tudományos szocializmus megteremtői —/ írja Pankratova — a történelmet az .egyetlen tudománynak' nevezték abban az értelemben, hogy történelmi felfogás nélkül lehetetlennek tartották a természet és a társadalom tanulmányozását. Lenin és Sztálin, akik a marxizmust új történelmi körülmények között fejlesztették tovább, állandóan merítettek a történelem tapasztalataiból és a történelmet, mint tudományt magasra értékelték." Abból, hogy a marxizmus klasszikusai ennyire értékelték a történettudományt és maguk is alapvető történelmi műveket alkottak, következik az, hogy a történelem tanítójának elengedhetetlen és fontos feladata a marxizmus-leninizmus klasszikusai műveinek állandó és alapos tanulmányozása. Pankratova tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulókkal elsősorban a dolgozó tömegek küzdelmét kell megismertetni, rámutatva arra, hogy a történelem a dolgozó tömegeknek, azok harcának története. El kell mélyíteni a tanulókban annak tudatát, hogy a történelem során az emberiség állandóan fejlődött, hogy a haladás eszméje az egész emberiség történetének tanulmányozása kapcsán minden tanuló vérévé váljon. A gyűjtemény magábanfoglalja A. J. Sztrazsev: Szovjethazafiságra nevelési a történelemórák keretében című tanulmányát. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a hazafiságra való nevelés a történelemtanítás egyik legfontosabb feladata. Elemzi a szovjet hazafiság jellegét és megállapítja, hogy ez a hazafiság a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal született, ez az egyénnek a szocialista társadalommal összefonódott közössége- Rámutat arra. hogy ennek a hazafiságnak legjellemzőbb vonása az a mély felelősségérzet, mely minden szovjet embert áthat hazája sorsa iránt és aktív törekvés arra, hogy saját tevékenységét alárendelje a haza felemelkedéséért és a kommunizmus győzelméért folytatott harc érdekének. (31. 1.) E megállapítások lényege a mi szocialista hazafiságunkra is érvényes. Az író világosan kifejti, hogy a tanulókkal meg kell ismertetni azoknak a hazafiaknak tevékenységét és szerepét, akik a múltban mint nagy tudósok, művészek és gondolkodók járultak az emberiség haladásának nagy ügyéhez. Ebből a szempontból el kell választani a múlt haladó nagy embereinek hazafiságát attól az álhazafiságtól, amelyet a volt uralkodó osztályok hirdettek. Rá kell mutatni arra, hogy a múlt nagy-