Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197
202 kovács endre „Az európai helyzetben lehetetlenné vált az, hogy bármelyik nemzet önállóan próbáljon elindulni a fejlődés útján, mert saját pusztulása veszélyének teszi ki magát és a közös ügyet kockáztatja. A nép ellenségei Európában szolidárisán együttműködnek; minden pillanatban tettekkel bizonyítják bc ezt a szolidaritásukat."1 Mickiewicz mélyen meg volt győződve arról, hogy a még elnyomás alatt élő európai népek szabadságának — akárcsak szűkebb hazája felszabadításának is — előfeltétele az érdekelt nemzetek szolidaritása; mint ahogy a reakciós kormányok és az abszolutista uralkodók közös érdekeik megvalósítására mindenkor szolidárisak voltak egymás iránt, úgy kell tömörülniök a szabadságukért küzdő népeknek is. A magyar nép szabadságharca Mickiewicz számára is csak egyik szeme volt a láncnak, amely 1848-ban egész Európán végighúzódott s amelynek egyes részei éppen a Tribune megindulása idején Kezdtek leszakadozni a szabadságharcok bukásával s a reakció felülkerefcedésével. Mickiewicz pro grammcikke világosan megnevezi azokat az országokat, melyek a szerkesztőség figyelmét elsősorban lekötik. Ezek: Olaszország, Lengyelország, Németország, Dánia, Spanyolország, a szláv államok, Magyarország és a dunántúli szláv államok. Olaszország azért áll a sor élén, mert Mickiewiczet az olaszországi eseményekhez közvetlen személyi kapcsolatok is fűzték. Már 1848-ban azzal a reménnyel szervezte Rómában a légiót, hogy az osztrák uralkodóház elleni forradalomnak feltétlenül innen kell kiindulnia; személyesen ismerte Mazzinit, sokra tartotta és 48-as politikáját védelmezte Károly Alberttal szemben. A német, a spanyol stb. ügyeknek megvoltak a szakértői a Tribune des Peuples szerkesztői között; nem tudjuk azonban, hogy ki volt ebben a nagy nemzetközi orgánumban a magyar kérdés szakértője. A keleteurópai problémák szempontjából érdeklődésre tarthat számot K. E. Chojecki személye. Eleinte a Tribune szerkesztőségi titkára volt és Charles Edmond álnéven írt. A varsói felkelés leverése után mint emigráns 1843—44 közt Prágában tartózkodik és történelmi tanulmányokat folytat, 1845—48 közt Párizsban Proudhonnal, Leroux-al, Sanddal tart fenn kapcsolatokat, élénken résztvesz a francia szocialista mozgalmakban. 1848-ban résztvesz a prágai szláv kongresszuson, majd, miután Ausztriából kitiltják, ismét Párizsban tűnik fel, a Tribune munkatársa lesz. Nézeteltérései vannak Mickiewicz-csel, Chojecki nem helyesli a lap Napoleon Lajos iránti bizalmát. A viszályok következtében kilép a szerkesztőségből és saját lapot indít A nép hangja címen. Hogy milyen szerepe volt a Tribune des Peuples magyarországi hírei és értesülései körül, nem állapítható meg pontosan, de feltételezhetjük, hogy ő volt a magyar kérdés szakértője egy ideig Mickiewicz lapjánál. Erre a feladatra a lap munkatársai közül a legnagyobb képzettsége neki lehetett. Mickiewicz publicisztikai működése sok tekintetben forradalminak tekinthető. Forradalmi volt benne az is, hogy a költő izzó lelkesedéssel állt oda a szabadságukért vérző népek oldalára. È harc legdrámaibb perceiben nemcsak a haladó világ rokonszenvéről biztosította őket, hanem tanáccsal, még hozzá 1 Tribune des Peuples. 1849. márc. 16. Mickiewicz publicisztikai írásait első ízben fia, Wladyslaw adta ki „La Pologne du XIX. siècle" című nem teljes gyűjteményében (1870). Innen kerültek Leonard Réttel fordításában Mickiewicz „Iratai"-nak VI. kötetébe. (Kiadta Wladyslaw Mickiewicz, Párizs 1880.) Mickiewicz cikkeinek első teljes francianyelvű kiadása 1907-ben jelent meg Párizsban „La Tribune des Peuples" címen \V?. Mickiewicz szerkesztésében. Ennek lengyel fordítása Antoni Krasnowolski fordításában látott napvilágot. (Varsó, 1907.) Az eddigi fordításokhoz tartotta magát az új fordító és kiadó: Emil Haecker, aki Mickiewicz cikkeit „Trybuna ludów" címen adta ki (Krakkó, 1925. Bibi. Narod. Ser. I, 27. sz.). Szemelvényeinket ebből a műből fordítottuk.
