Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kossuth Lajos születésének 150. évfordulója felé. Andics Erzsébet és Révész Imre beszéde a Magyar Történelmi Társulat 1951. július 30-i igazgatóválasztmányi ülésén 190
192 kossuth lajos születésének 150. évfordulója felE 192 lagosan anyagi és technikai lehetőségeket értek. Korunk az 1848—49-es átalakuláshoz hasonlóan ugyancsak а forradalmi átalakulás korszaka, habár más tartalmú, sokkal nagyobb forradalmi átalakulás ideje. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a szabadságharc sok olyan mozzanatát megértsük, amelyre előző korszakok történészei nem voltak képesek. Nemcsak a mult segíti megérteni a jelent — abban az értelemben, hogy a „történelem az élet tanítómestere'', — hanem a jelen is segít megvilágítani a multat, jelen küzdelmeink segítenek letűnt nemzedékek erőfeszítéseinek jobb megértésében. Kossuth Lajost igazán megérteni és értékelni nem volt és nem lehetett képes a kiegyezés utáni idők történetírása, mert nem érthette meg Kossuth Lajost az a kor, amely д haladó és reakciós erők kompromisszumán, a szabadságharc és Kossuth Lajos külső és belső ellenségeinek а „kiegyezésén", az 1848—49-es forradalom eszméinek a megtagadásán nyugodott. Nem érthette meg az emigráns Kossuthot, aki szörnyű egyedülmaradottságában is eleven figyelmeztetés volt nemcsak arra, hogy azt a ,,laza zagyvalékot", amiinek ő a dualista monarchiát nevezte, nem sokáig fogja tűrni a történelem, hanem arra is, hogy a forradalom és szabadságharc elbukásával a demokratikus átalakulás összes alapvető kérdései megoldatlanok maradtak, és hogy megoldatlanságuk az országot előbb-utóbb lejtőre viszi, a magyar népet katasztrófába dönti. Az 1849 mellett kitartó Kossuth eleven emlékeztető volt azokra az időkre, amikor — hogy Ady Endrével 'szóljunk — a vén Európa bámulta Magyarországot és „Rómák voltak а hunn faluk". Kossuth Lajos magános alakja „értékmérő volt", amely teljességében megmutatta a Tiszák, a Wekerlék, Bánffy Dezsők, de még az Ugrón Gáborok egész kicsinységét, a forradalmat megtagadó korszak szükségszerű, mély süllyedését. Még kevésbbé érthette meg Kossuth Lajos alakját az ellenforradalmi korszak, amely a neobarokk szellemben a „konzervatívokhoz" nyúlt vissza, a reformkori és szabadságharc alatti feudális reakció udvaronc képviselőinek álláspontjához. E korszak történetírására Metternich árnya borult, a kamarilla és Sedlnitzky szelleme hatotta át: s az ellenforradalmi rendszerek örök receptje szerint а forradalmár Kossuthot a bolond és a kalandor vegyülékének tartotta. De megértette Kossuth Lajost a felszabadult magyar nép, amelynek vezetője, a magyar munkásosztály olyan közel került Kossuth szelleméhez, mint egyetlen más osztály, egyetlen megelőző nemzedék sem. A felszabadult magyar nép elutasítja magától a magyar uralkodóosztályok egy részének képmutató Kossuth kultuszát. A magyar munkásosztály történelmi érdeme, hogy a maga idején elsőnek mutatott rá arra, hogy mennyire hazug, mennyire nénbutítást szolgálta az úri osztályok „negyvennyolc"-assága. A felszabadult magyar népnek és vezetőjének a magyar munkásosztálynak Kossuth iránt táplált kegyeletes tisztelete ugyanakkor nem azonos а parasztság kritikátlan Kossuth imádatával, passzív várásával a szabadítóm. Hogyan viszonylik a munkásosztály /Kossuth Lajos emlékéhez? Álláspontját semmiesetre sem a hűvös pártatlanság, a hideg klasszicizálás jellemzi. A magyar munkásosztály és egész felszabadult dolgozó népünk magát a kossuthi politika ,,örökösének" tekinti. Nem olyan örökösnek, aki eltékozolja az örökséget, ahogyan eltékozolta azt a magyar polgárság, de nem is olyan örökösnek, aki csak arra vigyáz, hogy semmit el ne veszítsen az örökségből. A magyar munkásosztály a kossuthi hagyatéknak olyan örököse, akii ezzel az örökséggel jól sáfárkodik, azt állandóan gyarapítja, gazdagítja, továbbfejleszti. A magyar munkásosztály túlment 48-on, túlment a kossuthi politikán, a szocializmus felépítésének útjára tért. De éppen azért, mert túlment, meg kellett maradék nélkül valósítania azokat a kossuthi célkitűzéseket, amelyeket az elnyomó magyar uralkodóosztályok, a közel egy századon át tartó magyar reakció mind egy szálig megtagadott. A magyar munkásosztály Kossuth Lajost elődjének tartja, a magyar nép haladásáért folyó küzdelemben. Az