Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30

118 ESZiE TAMÁS salétrom dolgát" Kallóban rendbe vegye.31 2 A szabolcsi salétromtermelés — úgy Látszik, — napokra lekötötte, mert csak október 14-én van újabb adatunk róla: tábora ezen a napon Tiszalöknél fekszik.31 3 Mindezek apró, de a fejedelemre igen jellemző adatok. Hiányos lenne a kép, melyet róla a tiszántúli hadjárat eseményeinek felvázolása során alkottunk, ha meg nem emlékeznénk munkaszeretetéről és szervező készsé­géről. Korának legdolgosabb magyar embere volt, s történelmünk egyik leg­nagyobb szervezője. Roppant feladattal kellett megküzdenie: a régi magyar állam törmelékeiből háború idején kellett kialakítania egy új Magyarorszá­got. A magyar nemzeti hadsereg és az önállló gazdasági élet megteremtése döntően az ő műve volt. Nagyságát akkor fogjuk igazán felismerni, ha ilyen apró adatok összeillesztéséből kialakul előttünk az országépítő fejedelem képe. Löknél érte el a Tiszát, de Lucnál kelt át rajta;31 4 azon a helyen, ahol másfél hónappal korábban megindult a Felvidéket elözönlő kuruc támadás. „A Tisza partján rátaláltam Bercsényi grófra, —olvassuk visszaemlékezései­ben — Károlyi gróffal jött elém, aki néhány nappal ezelőtt különböző ürü­gyekkel eljött Kassáról, hogy otthagyja a németek pártját és az enyémhez csatlakozzék". Károlyi meghódolása a tiszántúli hadjárat utolsó eseménye. A dolhai győző megalázottan, megkeseredetten és azzal a szándékkal jött el augusztus 16-án Bécsből, hogy Rákóczihoz áll. „Szokott gratiájokat ajánlották, — írja az udvarban szerzett tapasztalatairól — de minthogy az eleimnek hívségéért semmi jutalmat nem láttam, igyekeztem minden módon hazám szolgálaty­tyára". 29-én „jobbára kurucok között" érkezett le Kassára. Barátságtalanul bántak vele, még szállást sem rendeltek számára. Nem is volt biztonságban, mert egy asszony, akivel első leveleit küldözgette a kurucokhoz, a németek­nek megvallotta és szemébe is mondta, hogy Rákóczi kegyelméről már írása van. Október 8-án sikerült elhagynia Kassát, s másnap jelentkezett Keresztúr és Tarcal között Bercsényinél.315 Bercsényi Károlyit szívesen ajánlotta Rákóczi pártfogásába. A fejedelem nem annyr ira generálisa ajánlására, mint inkább Károlyi politikai súlyára tekintett, mikor csatlakozása után néhány napra tábornokává nevezte ki. Tudta, hogy tekintélye van a tiszántúli megyékben, s csatlakozása után semmit sem kell többé tartania a Tisza mögötti nemesség ellenállásától. A Tiszántúl meghódítása Károlyi meghódolásával jutott befejezésre. Üj tábornokát a fejedelem a Duna-Tisza közére a kecskeméti síkságra küldte, hogy „vezérelje a jászokat és a kúnokat és a Duna partján már fegy­verben álló katonaságot." Még nem mondott le arról a reményről, hogy meg­nyerheti a rácokat, s bízott Károlyi ügyességében, hátha eleget tud tenni e nehéz feladatnak.316 312 L. Sennyeyhez okt. 10-én a bátori táborról írt levelét. (AR I. о. I. köt. 129— 130.) — Rákóczi kállói táborozására van is adatunk: „ex castris in campo Callo positis" küld rendeletet Kérei Márton huszti udvarbírónak 1703-ban. A rendeleten a közelebbi datum nincs feltüntetve, de nyilvánvaló, hogy október 11—13. között kelt. (Thaly­gyüjt. XVII. 218.) 31S A Löknél levő táborban bocsátotta ki Rákóczi a „Kunságra küldött pátens"-t. (O. L. Lymbus. Ser. I. fasc. 67. — Aláírás nélküli példány.) 314 Károlyi okt. 15-én ezt írta naptárába: „Mentem méltóságos fejedelem eleiben. Háltunk Lucznál táborostul." (Szalay László, Gróf Károlyi Sándor önéletírása és napló­jegyzetei. Pest, 1865. I. 14a МТБ IV.) — Okt. 16-án már „ex castris ad Tokaj positis" ír a fejedelem Sennyeynek: „Orosz Pál uramot disponáltam Somlyóra az ott kéván­tató haza szolgálatjának folytatására." (AR I. о. I. köt. 130—-131.) 310 L. Emlékiratait. (Sz 1874. 408—413.) és önéletrajzát (MK 1945. 118—119.) 816 A „mezei generálisságrul való collationalis" okt. 18-án kelt a tokaji táboron. (Prot. Exp. 000) — Mémoires, V. 81—82. — Érdemes megemlíteni, hogy Glöckelsperg

Next

/
Oldalképek
Tartalom