Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
RÁKÓCZI TISZÁNTÚLI HADJÁRATA 11)7 dive rzió tói: Ribiczey László zarándi alispán hozta a császáriak brádi vereségéről. „A kurucok a Fekete-Körösön bementenek" я vármegyébe, nyilván a bélfenyéri győzelmen fellelkesedve, s Brádnál keményen megverték Száva Mihály két német kompániából, kolozsvári katonákból és lovas rácokból álló seregét. Koszta gróf vicekolonellus egy kapitánnyal szintén a csatatéren maradt.213 „No én már csak befelé megyek — mondá Rabutin д hír hallatára —• mert Szatmár nincs az én commendómban, hanem Erdély. Bánnám, ha a rebellisek túl a föld népét confusióban hoznák". A brádi győzelem roppant veszélyt hárított el Rákóczi feje felől. Ha bevárja Rabutint és megütközik vele, nem sok reménye lehetett volna a győzelemre, hiszen majdnem azonos létszámú német hadsereggel került volna szembe ütközetet még nem próbált hadával; ha pedig kitér előle, ez talán még a vereségnél is súlyosabb következményekkel járt volna a szabadságharc ügyére nézve: az 'elveszett bizalmat és az elvesztett területeket nehéz lett volna visszaszerezni. Mit ért volna az a nagy eredmény, hogy Rákóczi csapatai már mindenütt átlépték a Tiszát, ha közben a felkelés bázisa vész el lába alól. Nem helyes, ha a fejedelem szerencséjét emlegetjük, mikor ezekről szólunk, mert a szerencse: Rabutin elvonulása, egy kuruc csapat helytállásának és az Erdélyben már fenyegető módon jelentkező népfelkeléseknek gyümölcse volt. Rabutin szeptember 15-én elment Kővár alól, visszaszállott Kolozsvárra.2 " Nem nagy segítséget hagyott hátra: 170 müskotélyost br. Sigroth Tyrheim-ezredbeli kapitánnyal, aki részegségében csakhamar tengelyt akasztott Telekivel. Élést csak 250 köböl lisztet s vagy 20 szalonnát. Bethlen Sámuelt Désnél hagyta a kurucok szemimeltartására. Szeptember első három hetében Erdély szélén folynak a harcok.24 6 E küzdelmek keletkezésének és lefolyásának története még nagyrészt tisztázatlan, pedig érdemes lenne részleteiben is felderíteni. Az ütközetekben ugyancsak a kurucok győznek, s a császáriak — különösen a rácok — a védtelen lakosságon állnak bosszút. Augusztus 21-én éjtszaka felverték és megégették 243 A brádi ütközet előzményeit és a tiszántúli hadjárattal való összefüggését nem ismerjük. Idejét sem tudjuk pontosan meghatározni. Teleki naplója szerint szept 14. előtt történt, nem mondja meg, hogy hol. Czegei Vass György szept. 19-én említi, Adatai feltétlenül hitelesek, ha a dátumban nem is, mert kolozsvári kapitány volt, a csatában pedig kolozsvári katonák is resztvettek. Ö már nem csak Koszta nevét említi, hanem Száváét is; ő ír arról, hogy a császári katonaság Brádnál ütött- rá a kurucokra. Bethlen szerint (575.) „ugyan akkor, mikor Bethlen Sámuelt felverték (szept. 20-án) volt a Koszta vicecolonellus esete; mi jószántunkból felköltöttük Huny ad vármegyét Koszta hada segítségére". — Szilágyi Sándor ismeretlen forrás alapján ezt írja: „September végén Guti István hatalmas kuruc-csapattal Hunyad-megyébe tör s Dévánál Szávát, Zaíatnánál Koszta rác ezredest megveri." (Erdélyország története tekintettel művelődésére. Pest, 1866. II. 399.) Ez nyilván egy eseménynek kettőre való szétesése. — Seeau szept. 18-án Fejérvárról írt levelében már említi Belényes és Halmágy vidékének a kurucok kezére jutását: „Seithero haben sie den Belényescher und Halmágyer District auch eingenomben, 'und uns die Communication mit Nieder-Ungarn fast völlig gespert." (DFS II. 303.) Ez teljesen összevág a brádi ütközet idejével. — Érdemes megemlíteni irxg a Váradi Kis István folyamodványában lévő adatot: „Hogy Isten Nagyságodat a magyar haza felszabadulására felindította és vitte hadait Belényeshez, Nagyságod birodalmában feladta." (Extr. Inst. 363. 1705. jun. 8.) 244 „Ekkor mene Fejérvár mellett Dévára" — olvassuk. Bethlennél (575.) Ez az adat is azt bizonyítja, hogy valóban a brádi győzelem hatására tért vissza Erdélybe és mondott le eredeti tervéről, hogy „Rákóczit debellálja, s Szatmárt is felszabadítsa". (Cserei, 321.) 245 Az Erdély szélén folytatott aprólékharcokat aug. 22. és szept. 8. között részletesen említi Czegei Vass György naplója. (MHHS XXXV. 366—367.)
