Századok – 1950
Közlemények - Balázs Béla: A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején. 379
A KLERIKÁLIS REAKCIÓ TEVÉKENYSÉGE A FEHÉRTERROR IDEJÉN* Az első világháború utolsó éveiben forradalmi válság érlelődött Magyarországon is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására kiéleződött az osztályharc. 1918-ban a munkásság már hatalmas politikai sztrájkokkal, tüntetésekkel, a katonák nyílt parancsmegtagadással és zendülésekkel, a szegényparasztok földfoglalásokkal szálltak szembe elnyomóikkal és a kommunisták vezetésével szervezték erőiket g kizsákmányoló társadalmi rend megdöntésére. De felkészült a munkásosztállyal való összecsapásra az uralkodóosztály is. Kihirdették a statáriumot, megerősítették a rendőrséget, új karhatalmi alakulatokat szerveztek, hogy megkíséreljék a készülő forradalom elfojtását.1 Az ellenforradalom előkészítésében a klerikális reakció, az uralkodóosztályon belüli szerepéhez híven, tevékenyen kivette részét. Az októberi magyar polgári forradalom egyik vezetője, Hock János plébános, Károlyi Mihály bizalmasa, magától Csernoch hercegprímástól kérte és kapta meg a beleegyezést a nemzeti tanács elnökségének elvállalására, azzal a céllal, hogy megkísérelje a forradalom leszerelését. Hock János 1933-ban tartott főtárgyalásán erről így beszél: „Megjelentem Csernoch Jánosnál és bejelentettem, hogy miről van szó. Azt kívánják, álljak a Nemzeti Tanács élére és kérdeztem, vájjon mi az ő véleménye? összetett kezekkel kérlek — válaszolta —, tedd meg. Amíg Te állsz ott, addig van horgonya a társadalmi rendnek és a keresztény gondolatnak. Ha te onnét e'mégy, nincs többé fék, mely a rohanó kocsit feltartóztassa. Egyházadnak tartozol ezzel a szolgálattal, tedd meg!" Hock János, az „aranyszájú pap" féktelen demagógiával, hazug ígéretek kei, a tömegek félrevezetésével igyekezett is eleget tenni a Csernochtól kapott megbízatásnak. „Méltóztassék elhinni — mondotta Hock a főtárgyaláson —, ha én akkor a magam mérséklő irányzatával ott nem állok az élen és a harctérről hazaözönlő csordákat, amelyek többé fegyelmet nem ismertek és kiéhezettek voltak, Magyarország függetlenségével, a detronizációval és a földigéretekkel le nem csillapítom, akkor itt ebben a fővárosban kő kövön nem marad ... Ellenállóképes, fegyelmezett haderőnk többé már nem volt! Végrehajtóhatalmunk nem volt! Szavak kellettek hát, hogy fanatizálni tudjuk nemzeti eszmékkel, nemzeti irányban a tömeget. Erre vállalkoztam és megtettem a kötelességemet." 3 A Tanácsköztársaság kikiáltása után Hock János Nógrádverócére ment, ahol a vöröshadsereg csehek elleni offenzíváját támadta hátba és szószékről * Ez a tanulmány egy munkaközösség anyaggyűjtése alapján készült. Az anyaggyűjtésben a szerzőn kívül jelentős munkát végzett Ladányi Andor, Karsai Elek és Farkas Márton. 1 Erre nézve lásd Andics Erzsébet: A magyar munkásmozgalom 1914—18-as világháború alatt, Bpest, 1950. (Különnyomat a Századok 1949. I—IV. sz-ból.) 5 A Hock-pör. Kiadta dr. Nagy Vince. Bpest, 1933, 63. !. 5 U. o. 67. 1.
