Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS rényi albánságot évi 4500 forint ígéretével adta volt át Himfi Bosus-nak, a pénzt azonban nem adta meg.2 9 Ilyen körülmények közt a megbízásos rendszer sem lehetett alkalmas a határvédelem biztosítására. És végkép alkalmatlan volt a haderő számottevő átszervezésére. Mert igaz ugyan, hogy így a hadseregben egyre több lett a zsoldos, csakhogy ezek nem a király, hanem a toborzással megbízott vállalkozó emberei voltak. A vállalkozók pedig részben maguk is nagyurak voltak, részben azzá lettek, mint Ozorai Pipo vagy a Tallóciak, kik vállalkozásaikkal nagybirtokot és országos tisztségeket szerezve, beházasodtak és beolvadtak a bárók közé. így a haderő új, zsoldos elemei nem a központi hatalmat, hanem ismét csak a báróikat erősítették. Egyrészt mert az üzlet haszna a bárói vagyonokat növelte, másrészt mert a csapatok is a bárók közvetlen irányítása és befolyása alatt álltak. Együttvéve: Zsigmond újításai nem váltak be. Hibás volt sztratégiai alapelgondolása, kudarcot vallottak a haderő feljavítását célzó konkrét intézkedései. A telekkatonaság papíron maradt; zsoldossereg tartására a kincstár nem tudott fedezetet biztosítani; a várak védelmét ellátó zsoldosok toborzását a király a bárókra bízta s engedte, hogy azok döntő befolyást szerezzenek a haderő ez új, értékes elemeire. A haderő összetételében lényeges változás nem történt; ami történt, az a legnagyobb bajt, a nagyurak hatalmi túlsúlyát növelte. így aztán az egyes, önmagukban hasznos részletintézkedések sem hozták meg a várt eredményt, például az, hogy Zsigmond igyekezett a határmenti városokat erődrendszerük kiépítésére s karbantartására bírni, hírszolgálatot épített ki, érdeklődött a haditechnika újításai iránt stb. Halála után azonban még az addiginál is rosszabb állapotok következtek. 1438-ban a török Erdélyt dúlta; a nemesség tétlenül várta, hogy a vihar elüljön a feje felett. A vajda jószágvesztéssel akarta sújtani a főbűnösöket; a királyné megkegyelmezett nekik. Szerbiát a török elárasztotta, ostrom alá fogta Szendrőt, a Duna-vonal harmadik kulcsát. A király általános felkelést hirdetett, de időre kevesen gyűltek össze; akik összegyűltek, ütközet előtt hazafordultak. Szendrő elesett. A király a jövő évre új hadjáratot rendelt, a tapasztaltak alapján ezúttal zsoldosokkal. Az urak hozzájárultak, hogy erre a célra rendkívüli adót vessen ki. de hangsúlyozták, hogy a királynak segélyhadat kell gyűjtenie külföldi rokonaitól s szövetségeseitől. A király meghalt, a tervezett hadjárat elmaradt. Helyette kitört a harc a trón, az uralom körül s folyt évekig a különféle pártok, ligák, trónkövetelők közt. A határokkal nem törődött senki. Turóczi írja: Szlavóniát, a Drávaközt, Alsó-Magyarországot a Tiszáig feldúlta a török, országrészeket pusztított el, tömegeket hurcolt rabszolgaságba. „Az összes országlakosok, belső gyülölségekkel elfoglalva, e részeket magukra hagyták ...", s mint később V. László egy oklevele mondja „az ország már-már foglalástól rettegett".27 Ezekben az években aratta Hunyadi János első nagy győzelmeit. Albert idején, Szörényi bánként, Orsova környékét tisztította meg a török portyázóktól. 1441-ben Iszhák szendrői béget verte meg. 1442-ben megsemmisítette 2" Dl. 44.511. — Ebben az összefüggésben nem érdektelen Dlugosz adata a jogokról, melyeket a lengyel nemesek 1430-ban, fia örökösödésének elismerése fejében csikartak ki Jagelló Ulászlótól: a 3. pont szerint háborút a határokon kívül csak a király költségén vise'nek, lándzsánként 5 márkáért; ha azonban a hadjárat nem indul meg a pénz kiosztását követő két éven belül, akkor elszámolni sem kötelesek. (Opera omnia XIII., Hist. Polon. IV. ed. Pauli-Prziedziecki, Krakkó, 1877., 392.) 27 Turóczi, Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini I. (Nagyszombat, 1765) 406., v. ö. Bonfini III/4. — V. László oklevee, Fejér: Genus 180—194. — Az előző eseményekre ld. Albert 1439 szept. 17-i dekrétumát. Teleki: Hunyadiak kora X. 71—73., v. ö. A magyar nemzet története (szerk. Szilágyi S.) III. 622.
