Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
HliNYADl HADSEREGE 91 dolt, összehangolt munkájával, tagolt rendjével szemben. 12 Bár a török nem aknázta ki diadalát, Zsigmond kihasználta az általános megdöbbenést és az 1397-i országgyűlésen honvédelmi reformokat próbált elfogadtatni. Az eredmény, mint ismeretes, az ú. n. telekkatonaság elvi elfogadása mellett az a határozat, hogy ha a király és a bandériumok nem elegendők erre, akkor a nemesség is köteles felkelni külső támadások elhárítására. Ennek a tesséklássék ígéretnek fejében a nemesség megerősíttette összes korábbi kiváltságait, köztük a hom delemre vonatkozókat is. Nincs adat arra, hogy az országgyűlési határozatok valósággá váltak volna. Nem is valószínű ez. Abból, hogy Zsigmond negyven évvel később jóval enyhébb formában kénytelen újra felvetni és törvénybe iktatni a telekkatoniaság! ügyét, teljes ^határozottsággal következtethetünk arra, hogy ez 1397-es formájában sohasem valósult meg. Timur Lenk angorai győzelme, a török birodalom ezt követő belső zavarai és átmeneti meggyöngülése következtében a katonai nyomás enyhült a Dunatájon. A hadreform kérdése lekerült a napirendről. A haladékot nem használták ki s így a magyar haderő a veszély felújultakor, a század húszas-harmincas éveiben sem volt lényegesen jobb állapotban, a sikernek komolyabb esélyével a hódítókkal szemben, mint egy emberöltővel azelőtt. Mi lett volna a tennivaló? Alapvetően nyilván: a haderő összetételében gyökerező anarchia megszüntetése — s egyben a sereg minőségi feljavítása — közvetlenül a királytól függő zsoldosok felfogadása útján. Ezzel összefüggően, különös tekintettel a török front speciális igényeire, tömegek mozgósítása a tömegekkel szemben és tagolt hadrend, összehangolt csapatmozdulatokon alapuló taktika elemeinek bevezetése a hadműveletek során, kapcsolatban & haditechnika új vívmányainak alkalmazásával. Zsigmond ebből sokat látott, de keveset valósított meg. Nem osztjuk azt a régebbi történetíróinknál elég gyakori véleményt, hogy a török fenyegetést nem ismerte fel, lebecsülte vagy elhanyagolta. Kiépítette a határmenti városok hírszerző szolgálatát, ezen az úton állandóan kért és kapott jelentéseket a balkáni eseményekről. Egész sor intézkedést tett a végek védelmével kapcsolatban, ezek közül nem egy bizonyult hasznosnak s maradt érvényben később, a Hunyadiak korában is. A baj az volt, hogy egyrészt a török háborúk jellegét, másrészt a magyar haderő gyengéinek alapvető okát ismerte félre. Ezért reformterveiben hibás sztratégiai elgondolásból indult ki s elmulasztotta, hogy önmagukban helyes részletintézkedéseit a haderő alkati bajainak megszüntetése, vagy legalább mérséklésére alkalmas egésszé kovácsolja. Sztratégiai alapelgondolása valószínűen az volt, hogy a Duna vonalát védelmi bázisnak építi ki; birtokba veszi és erős őrséggel rakja meg a védővonal kulcspontjain álló erődöket (Belgrádot, Galambócot stb.); a várőrségek, valamint a mögöttes területek katonai segítségével biztosítja a határvédő bánságok (Macsó, Szörény) és az ezekre támaszkodó északbalkáni szövetségesek ellenállásának lehetőségét. A terv gyökeres hibája az volt, hogy nem a háború természetéből, a tényleges szükségletből indult ki, nem vette figyelembe, hogy a várak legfeljebb nagy hadak felvonulását akadályozhatják meg, de a végeken mindennapos dúló-pusztító beütéseket nem. Másrészt elhanyagolta a szövetségesek érdekeit: siker esetén megvédte volna Magyarországot, de a szövetséges országokat hadszíntérnek, felvonulási területnek szánva, biztos felmorzsolódásnak szolgáltatta ki. Később az események megmutatták Zsigmond elgondolásának ezeket az alapvető hibáit; ebből vonta le Hunyadi azt a helyes következtetést, hogy a törököt csak a szomszédnépekkel együtt-12 Nikápolyra ld. Bárczay és Wertner cikkeit: Hadtört Közi. 1894., ill. 1925., т. ö. H. Delbrück: Geschichte der Kriegskunst im Rahmen der politischen Geschichte III. Das Mittelalter (Berlin, 1907) 492. s. k. i
