Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
4 KOVÁCS EN DBF. segítésére. A portugáliai lengyel légió körüli fáradozása hibás kotncepció volt. Marx és Engels találóan állapítják meg, hogy „Bem rendkívüli jelleme, melyben a munkaszeretet és a pontos tudomány szeretete egyesült a hajlíthatatlan cselekvési vággyal, ösztönözték őt arra, hogy túlságosan elsietve a dolgot, kalandor jellegű vállalkozásba bocsátkozzék, melynek sikertelensége ütőkártyát adott ellenségei kezébe."7 Marx és Engels tisztán látták, hogy Bem akkor, amidőn honfitársait a portugál légióba kívánja tömöríteni, valójában hazáján kíván segíteni, mint ahogy változatos életének minden szakaszában az a gondolat vezette, hogy segítsen nemzetének visszaszerezni az elvesztett szabadságot. Az emigrációs tábor torzsalkodásai elveszik kedvét a politikai szerepléstől, s ha nemrég még a Napokon mellett harcoló lengyel légiók dicsőséges példáján hevült és magát egy új Henryk Dambrowskinak érezhette, ki lengyel légió élén segíti hazáját a szabadság felé, most egyre kiábrándultabban kell látnia, hogy a belső viszályok közepette a lengyel katonai erő is egyre inkább felmorzsolódik a franciaországi emigrációban. Az a katonaság, melyet Bem fényes ünneplések között nemrég átmasíroztatott Európán, mégis csak szétvert hadsereg volt, mely magában hordozta a bomlás csíráit. Hiába akarta Czartoryski valamiképpen „hasznos munkára" fogni az emigrációt, hasztalan akarta haditudománnyal fölszerelni,8 a politikai ellentétek is hozzájárultak ahhoz, bogy az egységes nemzeti hadsereg illúziója mihamar feledésbe merüljön. Bem 1834—1848 között az európai országokban utazgat. Portugáliában, Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban tanulmányozza a katonai szervezetek viszonyait s а társadalmi kérdések sem kerülik el tekintetét. Hogy annyi év távlatában sem szűnt meg foglalkozni hazája felszabadításának kínzó gon dolatával, azt írásaiból tudjuk. 1846-ban Parisban, és 1848-ban Londonban jelent meg a lengyel nemzeti fölkelésről írott tanulmánya,9 mely azt bizonyítja, hogy az emigráció évei sem múltak el felette haszontalanul, politikai fejlődése nem rekedt meg a Czartoryski-féle arisztokrata környezetben, hanem и lengyel emigráció jobbik felét átható demokratikus eszmék eljutottak hozzá is, megváltoztatták gondolkodását. Ezzel a belső átalakulással különben nem áll egymagában; a franciaországi lengyel emigráció sorai közt folyó harcban a demokratikus felfogás fokozatosan tért nyert és kiszorította a reakciós néze teket a közvéleményből, a sajtóból. A demokratikus tábor sajtójának jelszavai, problémái átmentek a konzervatív lapok hasábjaira is. így tudatosult például az emigrációban széles körben a parasztkérdés döntő fontossága." Az 1846-ban megjelent tanulmány azt bizonyítja, hogy Bem is észrevette az agrárkérdés elsőrendű jelentőségét. A lengyel fölkelésről írott eme munkájában a megindítandó küzdelem hadászati, szervezeti feltételeiről ír, a katonaság beosztásáról, a vezérek megválogatásáról, a stratégiáról. Ezután felvázolja a felszabadított területeken végrehajtandó első intézkedéseket. „Azonnal, miután megsemmisítettük az ellenséget, az oszlop parancsnoka öszszehivja az egész lakosságot, tudomásukra adja, hogy tulajdonul megkapják földjeiket és fölmentik őket mindenféle szolgáltatástól s parancsot ad, hogy ezt a rendelkezést azonnal hajtsák végre." Egészen úgy hangzik ez, mint a Towarzystwo Demokratycsne 1836-os programmjártak visszhangja. De Bem ugyanebben a munkájában észreveszi azt is, hogy а parasztkérdés megoldásának távolabbi perspektívái is vannak 7 Marx—Engels: Bem. New American Cyclopedia III. к. 1858. ! Czatorvski emigrációbcli tevékenységéről lásd: M. Handeisman: Adam Czartoryski. Warszawa I. k. 1948., II. k. 1949." ' О powstaniu narodowem przez jenerala Bema. Páris 1846. London 1848. " V. ö. J. Miller i. m.
