Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
_ ЕЕ • ..<•' ' BÍJTI LÁSZLÓ ' . Г• tiagy néptömegek vállára nehezedik, az ellen küzdeni — nem lehet árulás a szocializmus, a párt ellen."** ' ; -•'• '•'.;'\ у...'-л"' * ''••' • "J '•'•.Л /:/ ';••''. л '. ',• " '. Ez persze tökéletes zagyvaság és mellébeszélés. A Népszava azt akarta elhitetni jámbor olvasóival, hogy Bethlen engedményeket tett a szociáldemokrata pártnak és cserébe azt kérte és kapta, hogy a szociáldemokraták fokozottabb mértékben fognak ellene harcolni! Azt akarta elhitetni, hogy a kormány miire sem törekszik jobban, mint arra, hogy a szociáldemokrata párt minél jobban megerősödve harcolhasson a fennállott rendszer, az uralkodó osztályok népnyúzó politikája ellen. Ez tényleg „nem lehet árulás a szocializmus ellen", de feltételezni, hogy ezt bárki is elhiszi — árulás volt az emberi gondolkodás, a józan ész ellen! A peyeri vezérek azonban nem sokat törődtek ezzel. Még egyszer-kétszer eldicsekedtek a megegyezéssel elért eredményeikkel: 1 , ; , ' -„Párt és szakszervezeti mozgalmunk új fejezet elé kerül. A kormánnyal folytatott tárgyalások eredménye az, hogy az eddig panaszolt állapotokban jelentékeny javulás áll be és a fönnállott feszültség megenyhülhet."6 0 „A villamosok szervezete újból megkezdheti működését. A kormány és a szociáldemokrata párt között megindult tárgyalással ezen a téren is tiszta helyzetet teremtettek és a megegyezés egyik pontjában a kormány kötelező ígéretet tett arra, hogy a villamos alkalmazottak szövetségének helyreállítása elé akadályt nem gördít.'"1 Arról természetesen mélyen hallgattak, hogy ugyanakkor eladták a földmunkások és vasutasok és gúzsba kötötték az összes többi szakmák munkásainak szervezkedési jogát. Egyszer kijelentették a Népszavában: „Alkalmat fogunk keresni arra, hogy a szóbanforgó és a napi sajtóban bőven tárgyalt megbeszélések egész anyagát, a megbeszélés előzményeit, eredményeit és várható következményeit megvilágítsuk."5 2 ; . : ' y; ' Erre azonban kerek három esztendőn keresztül nem találtak ,,alkalmat". Lassanként teljesen elhallgattak a paktumról, sőt letagadták még a létezését is. Amikor még 1921 december 31-én a parlamentben egy képviselő azt mondotta, hogy a kormány és a szociáldemokrata párt között létrejött megállapodás ..erkölcstelen pakli", mert csak a szociáldemokratákat engedik ki az internálótáborokból, akkor a Népszava rögtön hevesen válaszolt: „A szociáldemokrata párt senkivel semmiféle paktumot nem kötött.. ."S í És megbotránkozva jelentette ki, hogy az egész csak „gyalázatos mendemonda", felelőtlen „pletyka". A későbbi időkben is tartották ezt a „vonalat". Kereken letagadták, hogy bármilyen kölcsönös kötelezettségeket előíró írásos egyezmény jött volna létre, hanem csak valamiféle pontosan körül nem határolt „megállapodás", moly szerint a kormány engedményeket tesz a szociáldemokrata párt javára, lényegében ellenszolgáltatások nélkül. Mivel azonban ez így nem volt túlságosan hihető, igyekeztek az egész dolgot a feledés jótékony homályába burkolni. Nem is beszéltek többet a kérdésről és nem rajtuk múlott, hogy az osztálytudatos, forradalmi munkásság mindig újra és újra számonkérte tőlük ezt az árulást. Közben természetesen mindkét fél hozzálátott a paktumban vállalt kötelezettségek végrehajtásához. Már 1922 január 5-én megtaláljuk az első hivatalos iratot, amely a paktumra hivatkozik. Egy Badzsó István nevű villamosvasúti alkalmazott havonta egyszer megjelenő szaklap kiadására kért engedélyt. A miniszterоЦ."'/'ä. :ï•• vi•. V w Népszava, 1921 dec. 25. g о;=". ' I 'л; V =4-.:. * • ' :>v > • •. • r.r Í Népszava, 1921 dec. 24. ; • .•'.•. Népszava, ï?22 jan, 1 г . ; v . . > V"••>
