Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
2 KOVÁCS EN DBF. a szerző' társadalmi problémákkal is foglalkozik. E tudományos jellegű munkásságot folytatja az összeesküvésben v,áló részvétel miatt rámért büntetés kitöltésié után is, amidőn „egészségi okokból" szakít a hadsereggel, rokonit galíciai birtokon gazdálkodik és a gőzgépekről készít dolgozatot (1827). Katonai hírnevét kétségtelenül az 1830—31-cs fölkelésben váló részvétele alapozta még. Az a körülmény, hogy teljes katonai tudásával, haláltmegvető bátorsággal állott a fölkelő csapatok oldalára, már egymagában is a lengyel nemzeti szabadságmozgalommal való összefogottságára utal. Az a mágnásosztály ugyanis, mellyel a polgári történetírás később olyan szívesen hozta összefüggésbe Bem Józsefét, köztudomásúan az első pillanattól fogva ellenségesen állott szemben a nép megmozdulásával, szabotálta azt és a fegyveres fölkelést erőnek-erejével a cári kormányzattal való alkudozás mezejére iparkodott terelni. A varsói kadétok november 29-i felhívására Varsó arisztokratáinak és gazdag polgárainak ablakai egytől-egyiig csukva maradtak; a lengyel mágnásosztályt borzongás fogta el arra a gondolatra, hogy m,i lesz, ha a forradalom sikerül, ha a parasztsága saját urai ellen fordítja a-fegyvert. A hadseregben is 'megmutatkozott az arisztokráciának ez a szembenállása. A lengyel fölkelést, mint Engels megállapította,1 nem a cári hadsereg túlereje nyomta el, nem az erők megfogyatkozása volt a döntő baj, hanem a fölkelés vezérkarának belső defetizmusa, az a félelem, mellyel e' vezérkar a saját várhat ó£>y őze! me elé tekintett, az általános jobbágyfölkeléstől való aggódás. Bem 1831. március lOrén érkezik Varsóba, ahol őrnagyi rangban a 4. lovas üteg parancsnokságát veszi át. Bátorsága imponál,' ő az a tiszt, aki nem ismét félelmet, fáradságot és semmibe sem veszi a halált. Az iganiei csatában (ápr. 10) rendkívül nehéz feltételek mellett bizonyítja be tűzéri képességeit; egyike volt e csata azoknak a katonai sikereknek, amelyeknek a helyes kihasználása erősen befolyásolhatta volna a harc végső kifejlődését. A legteljesebb elismerést azonban a küzdelem egyik döntő etapja, az ' osztrolenkai csata (május 26) ;szerezte meg neki.2 A Narev folyó mellett lefolyt hosszú és véres harc utolsó fèj.èzeteként „a csata utolsó óráiban 3—4 jelentéktelen üteg és Bem hősi ütege- egymagában tartották fenn az egész ellenséges hadsereg éэ> tüzérség támadását".8 Bem ütegének és a megmaradt jelentéktelen lengyel gyalogságnak hősi kordonja hallatlan bátorsággal szállt szembe a Narev folyón átkelő ellenséges ütegekkel s az ellenséget abba a tévedésbe ejtette, hogy erős arcvonal áll előtte, nem pedig —- mint ahogy-a valóságban volt — . <gy megvert hadsereg. Bem ütege az utolsó pillanatig állta 80 ágyú tüzét, miközben háta mögött a lengyel hadsereg ismét rendeződni tudott. Ha akkor az ellenség több eréllyel s intuícióval lép fel, könnyen szétverhette Volna a lengyel hadsereg maradványait; hogy ez nem következett be, Bem bátor támadásának volt köszönhető; A nareVi hídér't folyó harcban a lengyel vezér elsőteben mutatta meg hihetetlen vakmerőségét, személyi helytállását, azokat az erényeit, amelyek miatt katonái rajongtak érte, s amelyeknek olyan ragyogó példáit adta később, az erdélyi hadjárat során. Marx és Engels teljes elismeréssel, szólnak Bemnek az osztrolenkai csatában tanúsított, hősi helytállásáról:4 „Azzal a katonai képességgel és keménységgel, amellyel a sokkal nagyobb számú orosz ütegek ellen harcolt" valóban kiérdemelte „Osztrolenka véres csdllagá"-nak epitetonját, 1831, július 22-én nevezték ki tábornokká A lengyel arisztokrata tisztikar tagjai mindent elkövettek, hogy a fegyveres fölkelést minél gyorsabban likvidálják és a lengyel szabadságharc ügyét \ Marx—Engels: Gesammtausgabe. VI. k. 412—413. 1. 2 Részletes leírását adja W. Tokarz: Ritwa pod Ostrolçk4. Poznan. 1922. ' Zamojski levele Czärtoryskihoz 1831 május 28-án. Lásd: W. Tokarz i. m. 4 Marx—Engels: ßem. New American Cyclopedia III. к. 112—114. 1. 1858.
