Századok – 1950

Krónika 462

46-i К КОМКА Ugyancsak a tavaszi évadban hangzott ei Ember Győző előadása „Oláh István kivégzése 1848." címmel, melyet a Századok olvasói az előző számban olvashattak. Vendég-előadónk, Max Morris, angol marxista történész „Az angol munkásmozgalom a 19. században" c. előadásában elsősorban a chartista mozgalom, a proletariátus első valóban tömegméretű politikai mozgalmával, annak kezdeteivel, fejlődésével és összeomlásával foglalkozott. Majd rátért a szakszervezeti mozgalom ismertetésére, az 1860-ban megalakult trade-unionok szövetségének működésére és hibáira. A hallgatóság az összefoglaló előadás során végigkísérhette az angliai munkásmozgalom egész történetét, egészen az АКР nehéz, hősies küzdelméig. Az előadást számos kérdés és hozzászólás követte. Az őszi előadás-sorozatot ismét vendég-előadó nyitotta meg. Rafal Gerber, a lengyel levéltárak főigazgatója számolt be a lengyel levéltárak jelenlegi helyzetéről. A felszabadulás után, a lengyel levéltárak jelentősége és feladatköre — éppen úgy, mint a többi népi demokráciában — jelentősen megnőtt. A német fasiszták a lengyei levéltárak anyagának 90°/o-át elpusztították, jellemző módon, nem a hadműveletek során, hanem a megszállás alatt. A levéltárakat tragikus helyzetükből a Szovjetunió mindenre kiterjedő segítsége és példája emelte ki. Első feladat, a megmaradt anyag összegyűjtése és kiegészítése az addig kapitalista érdekek következtében elhanyagolt gazdasági természetű anyaggal. Az elpusztult anyagról emlékkötetek készülnek, a megmaradtról vezérfonál, mely felöleli a központtól távol fekvő levéltárak anyagát is. Széleskörű gyűjtés folyik, melynek főtémája az illegális lengyel munkásmozgaom. Folyik a levéltáros szakemberek átnevelése, s az új káderek képzése :s olyan irányú, hogy ne egyoldalúan történészek, vagy levéltárosok legyenek, hanem sokoldalú képzettség birtokában eredményesebben mozdíthassák elő a haladó történettudományt. Réti László „A magyar szociáldemokrácia a második világháborúban" címmel a Rákosi Kultúrházban, az üzemi munkásság nagy érdeklődése mellett tartott a Társulat rendezésében előadást. Sok ismeretlen iratanyag alapján bebizonyította, hogy a szociáldemokrata párt vezetői meghiúsították a Kommunista Párt erőfeszítéseit a munkásosztály akcióegységének érdekében. A munkástömegek a fasiszta veszé'y láttán készek voltak a közös harcra. A szociáldemokrata párt vezetői azonban mereven elzárkóztak minden együttműködés elől, sőt üldözték, kizárták, denunciálták azokat, akiket a kommunistákkal való együttműködés „bűnével" gyanúsítottak. „Baloldaliság", jobboldaliság valójában csak munkamegosztás volt e vezetők között, s azt célozta, hogy minél jobban akadályozni tudják a valóban baloldalivá váló munkások és alsóbb funkcionáriusok közeledését a Kommunista Párthoz. Mérei Gyula „A ledolgozási rendszer Magyarországon 1914 előtt" c. előadása a Századok jelen számában megjelent tanulmányának egy részletét adta. A hozzászólók közül S. Sándor Pál megállapította, hogy Mérei Gyula munkája kezdeményező jellegű az 1848 utáni agrárkérdés vizsgálata terén és figyelemreméltó Lenin tanításainak alkalmazása a vizsgált korszak viszonyaira. Kifogásolta, hogy az előadó a magyar fejlődés nemzeti sajátságait nem igyekezett eléggé kidomborítani, s éppen az abszo'utizmus korszakára a parasztmozgalmak nemzeti jelentőségét nem húzta alá kellő súllyal, A másik hozzászóló, Szabad György rámutatott arra, hogy noha Magyarországon a mezőgazdaságban foglalkoztatottak munkaerejüknek csak kis részét tudták áruba bocsátani, a kialakuló kapitalista mezőgazdaság éppen a tőkehiány miatt a fő múnkaperiódusok idején munkaerőhiánnyal küzdött. Statisztikai adatokkal bizonyította, hogy egyébként a rendelkezésre álló munkaerő legalább 40—50Ve-kal múlta felül a magyar mezőgazdaság egykorú szükségletét. Hadrovics László „Békésmegyei parasztfelkelés 1735-ben" c. előadásában a „Pero-felkelés" néven ismert parasztmozgalom társadalmi-gazdasági hátteréről, s annak lefolyásáról számo't he. Rámutatott arra, hogy az érintett terii'ifxm a 18. században a fö'dművelés aránylag kisebb területre szorult az állattenyésztéssel szemben. Ennek megfelelően az alföldi paraszttársadalomban igen nagyszámú pásztor-elem alakult ki, mely szabadabb életmódjával inkább volt képes forradalmi megmozdulásokra, mint más vidék parasztsága. Rámutatott az előadó, hogy az örmény és szerb bérlők konkurrenciáját, a lenvomott állatárakat a magányosan gazdálkodó jobbágy nem bírta, s á'landó pénzhiánnyal küzdött. Az adóterhek, az ideeen katonaság eltartása elviselhetetlen teher volt a jobbágyok vállán. A külpolitikai vwonvnk kedvezőtlenül a'akultak a Habsburg-ház szempontjából, ezt az alkalmat ragadták meg 1735 tavaszán a szentandrási jobbágyok, akik elhatározva a fegyveres felkelést,