Századok – 1950

Szemle - H. Haywood: Az amerikai négerkérdés (ism. Haraszti Éva) 456

SZEMLE 459 korszakában Dél mezőgazdasága, ipara, kereskedelme, hitele teljesen az északi finánctőke uralma alá került. „A Morganok, Rockefellerek, DuPontok, Mellonok ina a Dél igazi urai." (52. I.) Az ő kezükben vannak Dél nagy szénforrásai, érdekeltségük van a déli dohánygyártásban, olajban, felügyeletük alatt vannak a déli vasutak. Hasonló a helyzet u bányaipar, textilipar területén is. Az ültetvények felett a finánctőke az ültetvényes hitel feletti ellenőrzés által gyakorolja hatalmát, mégpedig a déli vidéki bankok hálózatának segítségével. A finánctőke szerepét a déli mezőgazdaságban a szerző egy oxigéntömlőhöz hasonlítja, amely „fenntartja és állandóan feléleszti az elavult és düledező ültetvényes gazdálkodást. Az ültetvény társadalmi, faji és jogi korlátozásait a dollár hatalmával megerősítve, sikerül egyrészt fenntartani a kizsákmányolás kapitalizmus előtti formáját, másrészt megakadályozza a földművelés tudományos alapokra fektetett módszereinek alkalmazását és támogatja a káros egyforgásos rendszert. Az a szerepe, hogy mesterségesen késleltesse a Dél modern fejlődését." (57. Q A finánctőke uralmává! megnövekedett a négerek nagy tömegcinek elnyomása. W. E. B. DuBois szavaival „... kiűztek a feketéket az amerikai demokráciából, osztályelnyomás és bérrabszolgaság lett a sorsuk." A mult század végén egész sor törvényt hoztak a déli államokban, melyek a négerek választójoguktól való megfosztását célozták. A politikai reakció erősödését bizonyítja a déli mezőgazdasági népi mozgalom, a farmer lázadások elnyomása és a Ku-Klux-Klan rémuralmának feléledése. Kitűnően, adatokkal dokumentálva mutatja be a szerző a nagytőkének az ültetvényrendszerben játszott szerepét az 1929-cs világgazdasági válság időszakában. A déli mezőgazdasági problémát H. Hâywood a következőkben foglalja össze: Dél demokratizálódásának középpontjában kétségtelenül a néger mezőgazdasági dolgozó áll. Érdekeik közösek a fehér mezőgazdasági dolgozókkal a földesurak elleni harcukban. A földesurak helyzetét, politikai hatalmát megerősíti és konzerválja a „társadalmi és jogi szankciókat alkalmazó" ültetvényrendszer. A legelemibb demokratikus irányú követelésre e konzervatív uralkodó réteg a legvadabb terrorral és faji üldöztetéssel felel. A déli mezőgazdasági, földért folyó harcban, fontos szerepe van a Kommunista Pártnak és szüksége van a „városi munkások, szakszervezetek és szabadelvű csoportok" segítségére с harc kiépítésében. Néhány oldalon foglalkozik H. Haywood a déli területek háborús és háború utáni iparosodásának kérdéséve! is. Abból a kétségtelen tényből indul ki. hogv a második világháború után a finánctőke kénytelen volt a vidék iparát fejleszteni. Felületes szemlélő előtt ez az átmeneti fejlődés ál'andó jellegűnek tűnhetik. De ez csak látszat. Dél saját tőkeforrásokkal nem rendelkezik, teljes mórtékben függ az északi monopoltőkctő'. Ma, a világkapitalizmus általános válságának idején a néhánv nagytőkés csoport csak я háborús termelésre való áttéréssel teries/kedhetik tovább. Ez önmagában is áthághatatlan akadálya a déli területek iparosodásának. Dél mai nyomorát nemcsak a négerek sínylik meg. Ahol a négereket a legjobban elnyomják, legrosszabb a fehér munkások helyzete -is, és legnagyobb a nőmunkások kizsákmányolása. Példa erre: 1938-ban csak egy dili állam állapította meg a 8 órás munkaidőt a nők számára az iparban. A négeit, választójogától való megfosztását célzó korlátozások azt eredményezték, hogy szegény fehér tömegeket is megfosztottak ettől a jogtól. így igazolódik be gyakorlatban В. T. Washington mondása: „Csak akkor tudod a négert az árokban tartani, ha magad is ott maradsz vele". (69. I.) A megkülönböztetés nemcsak délen, a „fekete övezetben" nyomorítja meg a négerek életét, hanem az Egyesült Államok minden részében, ahol néger él és dolgozik. Az iparban egy „foglalkoztatási batár" alakult ki, „amely fölé a néger csak ritkán emelkedhet és amely alatt a városi munkások nagv tömegeit az iparban a legalacsonvabban fizetett kategóriákba és a legkevesebb szakértelmet kívánó munkára kényszerítik, vagy pedig a házimunka vagy személyi kiszolgálás kemény munkájára." (70 1.1 Ez a helyzet Chicagóban és minden más északi ipari városban, ahol ,.a néger megkülönböztetés politikája" az elkülönített néger városnegyedekben is megmutatkozik. (Közisfnert a newyorki négernegyed, a Harlem.) A néger gettókban a néger városi lakosság társadalmi „vesztegzár" alatt él, a legszörnyűbb nyomorban, piszokban, omladozó, férges kunyhókban. Északon ezt a különválasztódást nem törvények szentesítik, hanem szokások. „hivatalos és nem hivatalos társadalmi nyomás." Az első világháború után bizonyos fokig tért nyert a néger munka, de ma a háború előtti helyzet visszaállítására való törekvés mutatkozik ismét; ma is érvényben van az a munkaadói elv. mely szerint я „négert kell utolsósorban alkalmazni és elsőnek elbocsátani." A fentiekből világos, hogy az amerikai monopolkapitalizmus általános haditerve a négerekkel szemben, azok eszközként való felhasználása a fehér munkások sakkban tartására, mint olcsó munka-