Századok – 1950

Szemle - R. Palme Dutt: A Brit Birodalom válsága (ism. Incze Miklós) 450

SZEMLE 453 aranyparti és ugandai harcai, az afrikai területek szakszervezeti mozgalmának erősödése, a nemzeti felszabadulás kezdődő politikai mozgalmai és a forradalmi munkásmozgalom kialakulása —mind ezt mutatják.' Az afrikai kizsákmányolás további fokozása a szervezkedő és politikai öntudatra ébredő afrikai népek rovására megvalósíthatatlan. P. D. részletesen megvizsgálja „a gyarmatfejlesztés" imperialista programmját. Ezeknek az imperialista gyarmattejlcsztési hazugságoknak („afrikai szocialista terv", stb) a legjellemzőbb vonása az, hogy az afrikaiaknak kizárólag a kizsákmányolt munkaerők szerepét akarják juttatni. Az indiai és délázsiai formális-, átlagfüggetlenséget nem szándékoznak az afrikaiaknak megadni. Az „alkotmányjogi reformok" fügefalevelével igyekeznek eltakarni a teljes idegen zsarnokságot. Ami pedig magát a fejlesztést illeti, ha megnézzük, miféle és kinek az érdekében való fejlesztésről van szó, kiderül, hogy lényegében csupán a meglévő gyarmati gazdaság fenntartása a cél, az iparosítást a gyakorlatban teljesen elvetik. De még ezek az egyoldalú és korlátozott fejlesztési tervek ;s nagy — és ami a monopoltőkések szempontjából az akadály — hosszúlejáratú tőkebefektetéseket — utak, vasutak és ipari berendezések kiépítését — követeinek. A deficites angol gazdaság pedig nem képes előteremteni a szükséges állami tőkéket, ezért a munkáspárti kormány abban reménykedik; hogy Amerika fogja adni a dollárokat. Ettől természetesen az angol gazdaság probfémája nem oldódik meg, hiszen ebben az esetben a profitot is az amerikai monopolisták fogják zsebre tenni. Jellemző az imperialisták taktikai módszereire Tanganyika kormányzójának az ENSz gyámsági tanácsában 1948-ban a korbácsolás védelmében való érvelése: „...szerinte ez a .büntetés' megfelelő módszere! Ugyanis: a bebörtönzésnek nincs foganatja, mivel az afrikaiaknak a börtönben jobban menne soruk, mint odahaza." (134. o.) P. D. kifejti, hogy a birodalom fenntartása háborús veszélyt jelent, ismerteti az angol imperialisták birodalmi háborús terveit s rámutat ezeknek a terveknek az árára: Angliát az Egyesült Államok uralma alá vetik, az USA háborús tervei keretében pedig Angliának költséges és másodrendű szerep jut. Az amerikaiak megkövetelik, hogy Anglia szárazföldi hadsereget szolgáltasson, ugyanakkor, amikor Angliát „feláldozhatónak" tekintik. P. D. úgy értékeli, hogy az angol nép a lábával fog ez ellen a politika ellen szavazni. A marxizmus-leninizmus klasszikusai tanainak fényében elemzi P. D. a munkáspárti imperializmusnak a századforduló idejére visszanyúló kifejlődését. Megmutatja, hogy nem véletlen jelenség a birodalmat megmenteni szándékozó szociáldemokrácia fellépése. „Az imperialista politika és stratégia tervei ma annyira közvetlen ellentétben állnak az angol nép érdekeivel, olyan elviselhetetlen terheket raknak a nép vállára és oly vészes és pusztító követelményekkel járnak, hogy egymagában az imperialista fináncoligarchia nem képes elfogadtatni a dolgozó nép tömegeivel. .. Külön ügynökségre van szükség, hogy a munkásmozgalom és a közvélemény mélyére hatolhassanak, hogy elkendőzhessék és elferdíthessék a birodalmi válságot és politikájukat népszerű, sőt .szocialista' jelszavak mögé rejthessék. Ez a munkáspárti imperializmus szerepe ma az imperialista rendszer válságának korszakában." (180. o.) Az imperialistáknak a birodalmi kérdésre vonatkozó érveivel kapcsolatban P. D. aiapkövetkeztetése: nincs a valóságban külön szociáldemokrata gyarmatelmélet és politika, az amit ennek hirdetnek, semmiben sem különbözik lényegébén az imperialista gyarmati elmélettől és politikától. Tények felsorakoztatásával sorra szétzúzza a munkáspárti kormány tipikus tételeit (,.az imperializmus vége", „kizsákmányolás nem létezik" stb.) és lerántja az álarcot a birodalmi „civilizációs küldetésről" is. A birodalmi érvekkel szemben a valóságos helyzet az, hogy ezeknek a ragadozó terveknek az árát az angol proletariátus fizeti meg: „1. a bénító külföldi kiadásokkal; 2. a belföldi gazdasági erőforrások feláldozásával a fegyverkezés és a gyarmati háborúk javára; 3. az Egyesült Államoktól való csatlós függőséggel; 4, Anglia gazdasági nehézségeinek ebből eredő elmélyülésével és az angol társadalombiztosítás és életszínvonal elleni hadjárattal". (196. o.) Ellenkezőleg: az imperialista politika továbbfolytatása a reálbérek csökkenéséhez és gazdasági katasztrófához vezet. A szociáldemokrácia teljes összeomlásának feltételei Angliában gyorsan érlelődnek. P. D. rámutat — a szovjet példára hivatkozva — a gyarmati felszabadulás útjára. A Szovjetunió minden népe azonnal teljes egyenlőséget és nemzeti szabadságot kapott. Rögtön hozzáláttak az elmaradott területek gyors anyagi és kulturális felemeléséhez. Ezek a területek következetesen lényegesen nagyobb juttatásokban részesülnek, mint a Szovjetunió többi területei, ami egyenes ellentéte az imperialisták gyakorlatának. A szovjet példa a gyarmati népeknek reményt és bizalmat nvujt arra, hogy lerázva