Századok – 1950

Szemle - Kéziratos források az Országos Széchenyi Könyvtárban 1789–1867. (ism. Paulinyi Oszkár) 420

SZEMLE m végül tárgyi tekintetben' is, mért a megadott időhatárok között a fentebb megjelölt két állagcsoportból csak azokat a kéziratokat veszi figyelembe, amelyek a korszak „gaj£ dasági, társadalmi és politikai fejlődését" tükrözik. Mellőzi tehát a szépirodalmi anyagnak azt a részét ame'ynek nincsenek közvetlen politikai vonatkozásai, hasonlóképpen a nem kimondottan történelmi jellegű tudományos müveket is. A feldolgozott anyag folyamatosan futó sorszámok (1--2760) alatt a szerzők, illetőleg az ismeretlen szerzőjű daraboknál a művek címeinek (kolligatumoknál mindig az összefog aló címeknek) a betűrendjében a szerző, a cím, a terjedelem és a tárolási jelzet feltüntetésével van felvéve. A kéziratok tartalmi ismertetésénél a kiadvány, mellőzve a tartalmat teljes egészében kimerítő részletes leírást, mér'egelő eljárást követ és a kéziratok tartalmát a kotet-Círneö túlmenően csak egyes válogatott részeiben (de a megfelelő foliç-szâmok feltüntetésével) vagy pedig sommás tartalmi megjelöléssel veszi számba. Jelzi továbbá a katalógus a kéziratok nyelvét és a minden kétséget kizáró esetekben azok autográf vagv másolat jellegét; hasonlóképpen a cenzúra-példány jelleget é.s azt is. há a cenzúra részéről törlések történtek. A nyomtatásban megjelent daraboknál meg van adva a közlés helye, még pedig vagy a legismertebb, lehetőleg kritikai kiadás feltüntetésével, ennek hiányában pedig a megállapítható első kiadáséval. A kiadatlan daraboknál adott esetben fel vannak véve a kézirat irodalmi ismertetésének, vagy akár csak a reávonatkozó irodalmi utalásoknak az adatai is. A kiadványt, amelynek anyaggyűjtése 1949 júniusával zárult le, név- és tárgymutató egészíti ki. A munkaközösség tagjai közt a kiadvány összeállításának munkálatai a következőképpen oszlottak meg- A szerkesztés és az irányítás terhes és felelősségteljes munkáját, mint a munkaközösség felelőse, V. Waldapfel Eszter vállalta. Cs. Gárdonyi Kláre dolgozta fel a magyarnyelvű kéziratokat. H. Hajdú Helga a modern idegennyelvűekiet, Windiseh Éva a latinokat, V Nyilassy Vilma pedig a Petőfi-ereklyetár anyagát. Ami már most a kiadvány elbírálását illeti, előrebocsátott leírásunk, rendjébe» a következőkre kívánnánk rámutatni. Teljesen indokolt és helyénvaló a korbe'i elhatárolás. Még pedig nemcsak a 48-as centennárium alkalomszerűségére való tekintettel, hanem még inkább azért, mert a marxista történetírás érdeklődésének homlokterében álló újkori történetünknek sorsdöntő forrada mi korszakáiól van szó. Talán elmaradhatott volna a tárgykörbeli leszűkítés, kivált amikor az a helyzet, hogy a mellőzött tárgykörök a korabeli egész anyagnak mindössze egy harmadrészét teszik ki. Minek felhasogatni kényszerítő szükség nélkül az élet egyetemességét? S bizonyára Kitaibel Pál természettudományi művei értékelhetők annyira a feltörekvő erők megnyilatkozásaként, mint amennyi történelmi érték tulajdonítható egy Alexander Bach névaláírásának. Sebezhető pontot azonban alapjában véve csak egyetlenegyet állapíthatunk meg. Ez a kéziratok tartalmi leírása. A tartalmi teljesség, a részletes leírás feláldozásával, és az e helyett választott mérlegelő ejárással a munkaközösség oly ingoványos talajra lépett, amelyen már eleve lehetet'en Volt következetesen betartani az egyöntetűség és a kellő crtékc'lés követelményét. Az anyag hozzáférhetővé tétele tekintetében ez a körülmény mindenesetre — s ezt sajnálnunk kell — leszűkíti a katalógus hatósugarát, sőt egyik-másik esetben könnyen félre is vezetheti a kutatót. íme, egy-két példa megállapításunk igazolására: . Az I960, szám alatt felvett ,.Proiecta erigendarum ;ocietatum eruditarum in Hungaria et Transüvania'' kézirat tartalmát a kata őgus a következőkben regisztrálja: „Felterjesztések, levelek Aranka Györgytől és Kovachich Mártontól 1791—1796rból; л marosvásárhelyi Magyar Nyelv Mivelő Társaság működésére vonatkozó iratok. Ugyanerről a kéziraíró' Miller katalógusa (Vol. III. pag. 76.) a következőket írja: „1) A Sopronyi magyar Társaság felállításáról való Planum. 2) Systema Societatis Hungaricáe Pestiensis de anno 1791. 3). Az Erdélyi tudós Társasághoz tartozandó Írások. 4) Riba-y Geórg. Proicctum Societatis Slavo-Bohemicae in Hungaria erigendae.'' Hajnóczy József neve alatt (862. sz.) többek közt a semmitmondó Residua scripta'" sorozatcím alatt nyolc kötetnyi kézirat van fe'vévc a tartalomra vonatkozó minden közelebbi utalás nélkül, holott с sorozat tartalma nemcsak a legváltozatosabb, hanem egyik kötetében még csak nem is Hajnóczyana-k, ellenben merőben idegen iratok Í3 találhatók, amelyek egykor nyilván fe'üíetességből soroltattak csak be Hajnóczy írásai közé. Adjuk az egyes kötetek tartalmát: Tom. I.: „Jus publicum régni Hungáriáé" . (rendszeres munkálat), Tom. II.: „Rechhungen der Altsohler und Dobroniwer Herr-