Századok – 1950
Szemle - Székely–Geréb: A magyar parasztháborúk irodalma 1437–1514. (ism. Karácsonyi Béla) 415
SZEMLE 419 — * tisztesség, vagy a nem-létező cenzúra kedvéért odavetett, álcázó jelző, h »nem Tubero minden nyomástól, befolyástól mentes, tehát őszinte véleményének kifejezése. Általában: az a tény, hogy a reakciós források igen elevenen rajzolják a paraszti követeléseket, a mi számunkra igen realisztikusan örökítik meg pl. Dózsa ceglédi beszédét, távolról sem jelent megértést, vagy együttérzést szerzőik részéről. Ami a mi számunkra a paraszti osztályharc célkitűzései realisztikus megfogalmazásának látszik, az a feudális olvasó számára a paraszti elvetemültség bizonyítéka s a kegyetlen megtorlás igazolása volt — sa szerzők is nyilván ennek szánták. Hasonló jellegű, de még súlyosabb hibába esik Geréb Taurlnut Stauromaciá-jának értékelésénél. Taurinus szerinte az a „humanista, akit ellenérzéssel tölt el a feudalizmus" e aki „hőssé emeli Dózsát s mártírrá parasztjait".20 Ezzel szemben a valóság az, hogy a Jagello-kor humanistái hozzásimultak a magyarországi feudalizmushoz. Taurinus eposzának főhőse nem Dózsa, nem az „istentelen nép" („plebs profana"): hanem a nagy feudálisok („magni duces"), — Bakócz, „a bíbornoki kar büszkesége" („Thomas cardinei non ultima gloria coetus"), — a Hektorhoz hasonlított sánta Báthory (..Bathoreus Hector") és a félisten Zápolya („Sapolius heros"), stb. Ismét teljesen alaptalan az a megállapítás, hogy „az úri költő olykor kötelező szitkokat ragasztott jelzőül a vezérre (t. i. Dózsára). — mit gondolt róla valóban, kitűnik utolsó harcának leírásánál s abból a büszke beszédből, melyet Dózsával mondat el a vesztőhelyen".11 Annak a Taurinusnak az állásfoglalása, aki Dózsa borzalmas kivégzése után még 68 soron át elmélkedik a parasztvezérre váró pokolbeli büntetéseken, egyáltalán nem lehet kétséges. Általában: itt a legfőbb ideje, hogy irodalomtörténészeink egy kis része végre szegényebb legyen egy illúzióval s lássa be, hogy Jagello-korbeli humanistáinkból nem lehet szimpatizánsokat faragcsálni a parasztháborúk számára." Még később, я kifejezetten polgári reformációnál is azt látjuk, hogy minden erejével szembefordul a reformáció plebejus irányzatával! * * * A latin szövegek fordítása több helyen komoly hibákkal van tele, ami különösen a prózai részeknél elkerülhető lett volna.2 3 Ugyancsak zavarja nz olvasót n fordítás több helyütt erőltetett, mesterkélten archaizáló stílusa. Az első kolozsmonostori egyezmény szövegének magyar fordításához pl. egy oldalon négy magyarázó jegyzetet kellett e miatt hozzáfűzni, — holott ilyen szavakat, mint „monéta", „interdiktum", „eemiteriom", stb. nyugodtan le lehetett volna fordítani." A versfordításoknál viszont néhol egészen komikus, — mult század-cleji tekervényes fordulatok s részben értelmetlenségek csúsztak be a szövegbe. Elrettentő például Geréb Uncius-„fordításának" néhány „remekbeszabott" sorát mutatjuk be: „Am a bejáratokat mégis reteszelni hiába, Mert hajlékában senki se bújhat is el. Mert a magyarság ott fegyvert öltött s dühödötten Megrohaná menten németi hajiokokat. ...Nem titok az: vérrel bűnös keze végezi azt el, Mit szent kéz tilt meg, sőt akadálya lehet". (???1) и * * * Mindezek, persze, apróságok — bár nem elhanyagolhatók. Alapjában véve azonban nem változtatnak a könyvnek ismertetésünk elején nyomatékosan hangsúlyozott úttörő érdemein s nagymértékben kívánatos, hogy történelmünk más korszakaira vonatkozólag is minél nagyobb számban tudjunk hasonló népszerű forráskiadványokat adni az olvasók kezébe. A Székely—Geréb-könyv olyan kezdeményezés, melyet történészeinknek fel kell karolniok és folytatniok kell. KABÁCSONYI BÉLA 20 119., illetve 141. 1. — Nem tesz kü'önbséget e tekintetben Kardos Tibor eem fenti könyvről írt ismertetésében (Irodalomtörténet, 1950. 2. szám.). 21 120. 1. 22 Ugyanakkor Geréb pl. érdemén alul értékeli Heltait, mint aki „a kor nagy társadalmi harcaiban a vallás nevében kényelmes harmadik utat követ"; — Hcltai Gáspár valóban nem a feudális nagyuraknak írt s ha ennek érdekében, azért, hogy Írhasson, időnként meg kellett alkudnia, ez mitsem von le érdeméből. 23 A fordítási hibákról egy csokorra valót felsorol Kardos Tibor idézett ismertetésében. 2* 71. 1. " 96. 1. 27*
