Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

SZKMLE 409 Berija kimutatja, hogy a nacionalista elhajlók jelentékeny része 1924-ben a trockista pártcllenes ellenzékhez csatlakozott. A mensevikek is nacionalistákká lettek. „A mensevikek voltak az állati nacionalista sovinizmus politikájának és a kaukázusontúli népeik egymásra uszításának szervezői.'' (266. 1.) Ez a példa is mutatja, hogy milyen mély gyökerei vannak a nacionalizmusnak és milyen hosszú ideig mérgező hatású lehet. A Párt több határozatban felhívta a figyelmet arra, hogy nálunk sincs még kiirtva a nacionalizmus. A legeredményesebben úgy küzdhetünk ellene, ha egy pillanatra sem feledkezünk meg kihangsúlyozni, hogy mindazt, amit elértünk, elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük. Ha nem feledjük hangsúlyozni, hogy eredményeink egyúttal a nemzetközi béketábort is erősítik; ha nem fe'edkezünk meg megmutatni dolgozó népünknek, hogy azért vagyunk erősek, azért tudjuk építeni a szocializmust, mert a 800 milliós béketáborhoz tartozunk. Akkor harcolunk eredményesen a nacionalizmus ellen, ha minden apró megnyilvánulásában leleplezzük és megmutatjuk konkrét példákon keresztül — a kaukázusi nacionalisták példáján is —, hogy a nacionalizmus nem hazaszeretet, hanem az imperializmus erdekeinek szolgálata. Berija elvtárs így foglalja össze a nacionalista elhajlás veszélyét: „A nacionalista elhajlás veszélye abban rejlett, hogy a nacionalista elhajlás, győzelme esetén, megrögzítette volna a jobbágyi rend csökevényeit a falun, megszilárdította volna a kulákság állásait, Grúziát és a Kaukázusontúlt a nemzetek közötti súrlódások és véres összeütközések színterévé változtatta volna, aláásta volna a Szovjetköztársaságok imperialistaellenes, egységes nemzetközi frontját, szabadjára engedte volna a mensevikek, a burzsoá nacionalisták reakciós erőit és így szabaddá tette volna az utat az imperialista intervenció és kapitalizmus visszaállítása számára.1

' (272. 1.) A kaukázusontúli bolsevikok a nacionalizmus elleni harcot is győzelmesen fejezték be, elszakították a mensevikektől, a nacionalistáktól a munkások és parasztok félrevezetett csoportjait. A szocialista iparosítás és a kolhozrend győzelmével, az ipar, a mezőgazdaság és a „formájában nemzeti, tartalmában szocialista'' kultúra felvirágoztatásával pozdorjává zúzták a nacionalista clhaj.ókat, az imperialistáknak ezeket az ügynökeit is. Berija elvtárs könyve tehát alapvetően fontos mindazok számára, akik a kaukázusontúli bolsevik szervezetek, munkások és parasztok hősies forradalmi harcának igazi történetét akarják megismerni. Ezek a harcok szerves részei a Bolsevik Párt dicső küzdelmeinek, mesteri összefoglalásuk tehát nagy segítség a Bolsevik Párt történetének tanu'mánvozásához is. Éppen ezért, mint a marxista-leninista elvek gyakorlati alkalmazásának, a forradalmi tapasztalatoknak gazdag tárháza, értékes támogatást és számtalan tanulságot nyújt a marxizmus-leninizmus valamennyi kutatója és terjesztője s egész dolgozó népünk számára. Berija elvtárs könyvének gazdag cs meggvőző érvelését a marxizmus-leninizmus klasszikusaitól, főként Sztálintól vett idézetekkel támasztja alá. Müvében bőségcsen felhasználja Sztálin elvi jelentőségű tanulmányait, cikkeit, felhívásait és röpiratait. Éz^el még jobban kidomborítja könyvének egyik erndkívüli fontos alapvonalát, hogy: „A kaukázusontúli bolsevik szervezetek egész története, az egész kaukázusontúli és grúziai forradalmi mozgalom keletkezése óta elválaszthatatlan Sztálin elvtárs munkájától és nevétől.'' A könyv tehát nemcsak a kaukázusontúli bolsevik szervezetek és dolgozó nép történetéhez, a marxizmus-leninizmus mély elméleti tanulmányozásához, hanem Sztálin elvtárs harcos, hősi életének, munkásságának megismeréséhez is nélkülözhetetlen forrás. H.-E