Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

SZKMLE 407 Sztálin ebben az időben írt elméleti cikkei, következetes harca a mensevikek ellen, a forradalom elvi kérdéseinek marxista elemzése felhívják a figyelmet arra is, hogy Lenin és Sztálin — Marx tanításait alkalmazva az oroszországi viszonyokra — mennyire azonos következtetésekre jutottak. A könyv harmadik fejezete a kaukázusontúli bolsevik szervezetek 1907—1913-as időszakával foglalkozik. ' Ebben az időszakban a legfontosabb kérdés volt, hogy minél kevesebb veszteséggel vonják ki a munkásosztály szervezeteit a cárizmus csapásai alól, hogy ne engedjék szétverni a munkásosztály pártját. A Sztálin vezette kaukázusontúli bolsevik szervezetek jól oldották meg ezt a feladatot is. A forradalom veresége után ugyanúgy, mint az oroszországi munkásmozgalomban, a Kaukázusontúl is jelentkeztek kishitűek, csüggedők, akik nem hittek az új forradalmi fellendülésben. A kaukázusontúli mensevikek is likvidátori álláspontot foglaltak cl, helytelenítették az illegális munkát és lényegében fel akarták számolni a munkásosztály pártját. ' „A kaukázusontú'i mensevikek a reakció éveiben indított kampányban az illegális forradalmi párt felszámolásáért küzdöttek és lelkesen támogatták az orosz likvidátoroknak egy széles, nyilt, legális munkáspárt megteremtését sürgető eszméjét. Az volt a véleményük, hogy a proletariátusnak nem harcos forradalmi párt kell, hanem békés parlamenti munkáspárt, mint a nyugaíeurópai szociá demokrácia, mely alkalmas volna a burzsoáziával való békés együttműködésre." (170. old.) „Tehát a kaukázusontúli mensevizmus a reakció éveiben megtagadta a forradalmat, a marxizmust, a szociáldemokrata párt elveit, nyiltan és végérvényesen a likvidátorságba nőtt át." (172. 1.) Azt ajánlották a munkásosztálynak, hogv járjon iskolába a „művelt tőkésekhez1

'. Sztálin. Leninnel együtt, mind elméleti, mind gyakorlati téren harcolt a mensevik likvidátori irányzat ellen. De ugyanakkor harcolt a bolsevikok sorain belül megmutatkozó szektáns-elszigetelődéSre törekvő irányzatok ellen is, akik viszont a legális szervezetekben végzett munkát ítélték cl. Hogy ezeknek az irányzatoknak mennyire nem volt igazuk, azt kivá'óan mutatja a kaukázusontúli, a bakui munkásmozgalom története a sztolipini reakció éveiben. „A bolsevikok fáradhatatlanul hirdették a munkásoknak és parasztoknak, hogy a forradalom veresége csak ideiglenes és az új forradalom elkerülhetetlen. Leleplezték a cárizmus politikáját, Sztolipin agrárreformját, az önkényuralom imperialista, nemzeti elnyomó politikáját, és bolsevik jelszavakkal: „demokratikus köztársaság", „nyolcórás munkanap'', „az összes földesúri földek elkobzása" stb. — széles fronton ЬатсЬа bocsátkoztak. A kaukázusontúli bolsevikok szigorú illegalitásban építették és erősítették szervezeteiket, s ugyanakkor sikeresen alkalmazva a lenini taktikát, mindenféle legális szervezetet (dumát, szakszervezeteket, stb.) kihasználtak a forradalmi propaganda és agitáció céljaira..." (173. 1.) A bolsevikok ezzel a munkával elérték, hogy addig, amíg a mensevik szervezetek túlnyomó része országszerte szétesett, vagy teljesen visszafejlődött, a kaukázusontúli, kü'önösen a bakui bo'sevik szervezetek Sztálin elvtárs vezetése alatt szilárdan tartották magukat. Sőt erősödtek és 1912-re „szétzúzták a mensevikeket, elhódították tőlük a munkások túlnyomó többségét" (176. 1.) Sztálin elvtárs munkájáról a bakui bolsevik szervezet vezetője, Szakvarelidze elvtárs ezt írta: „Intenzív harcot folytatott azért, hogy a mensevikeket és az eszereket űzzék ki a n?unkásk<írületékből. Sztálin elvtárs elsősorban azokat a kerületeket kereste fel, ahol a mensevikek és eszerek erősen dolgoztak. Végül Bibi-Ejbatban állapodott meg, mely a mensevikek fellegvára volt Bakuban. Azonkívül Bibi-Ejbatban maradt fenn a sendrikovizmusnak, a rendőri szocializmus e sajátos válfajának legtöbb csökevénye. A bolsevikok Sztálin elvtárs vezetésével megtörték a mensevikek és eszerek befo'vását és bolsevik kerületté tették Bibi-Ejbatot". (176— 177.1.) De Sztálin elvtárs emellett a nagy gyakorlati munka mellett hatalmas elméleti és propagandamunkát is végzett. Különösen hagy jelentőségű „Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás Párt Londoni Kongresszusa'' című munkája, melyben — mint Berija írja —