Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

SZKMLE 405 van szükség". Ezeknek az erényeknek elsajátítására is tanít a bolsevikok példája, Berija elvtárs könyvének tanulmányozása A második fejezet az 1905—1907-es első orosz forradalom időszakában tárgyalja л kaukázusontúli bolsevik szervezetek szerepét. Rendkívül mozgalmas, nagyon sok tanulságot tartalmazó, hősi korszaka ez az oroszországi és egyben a kaukázusontúli munkásmozgalomnak. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat volt a munkásosztályt olyan erővé kovácsolni, hogy szövetségben a parasztsággal, képes legyen megdönteni a cárizmust és biztosítani a dolgozók számára a lehető legtöbb polgári szabadságjogot. Vagyis következetesen végigvinni a polgári demokratikus forradalmat. Lenin azért sürgette már előbb az egységes összoroszországi munkáspárt megteremtését, hogy a munkásosztályt ne találja felkészületlenül a forradalom. l903-ban az OSzDMP II. kongresszusán megtörtént az azelőtt szétszórt marxista szervezetek egyesítése. De ez a kongresszus — bár nagy jelentősége"volt — nem teremtett egységes pártot. A szervezeti nézeteltérések miatt a pártnak két szárnya alakult ki. Egyik az opportunista mensevik irányzat, a másik a Lenin körül csoportosuló bolsevikok. Ismeretes, hogy a mensevikek és bolsevikek, bár egy párton belül voltak, я legalapvetőbb kérdésekben (többek között a párt élcsapat jellege és vezetőszercpe, a polgári forrada omihoz való viszony stb.) különböző állái pontot képviseltek. Ez nagy mértékben akadályozta a mozgalom fejlődését. Ilyen viszonyok között találta az orösz munkásmozgalmat az 1905-ös polgári demokratikus forradalom. Berija elvtárs könyvében feltárulnak előttünk annak a hősies küzdelemnek a részletei, melyet a kaukázusontúli munkások és parasztok a bolsevikok vezetésével vívtak az l905-ös forradalom idején. A dolgozó tömegek forradalmi aktivitása talán a kaukázusontúl volt a legerősebb. Ebben — mint Berija rámutat — igen nagy szerepe volt a munkás és paraszt tömegek rendkívül súlyos gazdasági és politikai helyzetének, a kaukázusontúli népek barbár nemzeti-gyarmati elnyomásának. „A batumi proletariátus gazdasági kizsákmányolását még súlyosbította a kíméletlen nemzeti-gyarmati elnyomó politika. A gyárakban 14 órás munkanap volt, de a kötelező túlórákkal együtt napi 16—17 órát kellett do'gozni. A munkások napi munkabére 60 kopejka és 1 rubel között ingadozott." (30. 1.) A parasztok hasonló körülmények között tengődtek: „A kaukázusontúli faluban crősebb hűbéri csökevények maradtak, mint a középoroszországiban. A nagy földszűke, a parasztság szörnyű kizsákmányolása a földesurak és nemesek részéről, a cárizmus rabló adópolitikája és önkénye, az uzsoratőke behatolása a faluba — mindez elviselhetetlenné tette a kaukázusontúli parasztság helyzetét és elősegítette forradalmasítását." (69. 1.) A többszörös elnyomatás ellen küzdő munkás- és paraszttömegek forradami harcuk hivatott vezetőit találták meg a kaukázusontúli bolsevikokban. A forradalmi harcok során a kaukázusi dolgozók sok tekintetben példát mutattak az egész oroszországi forradalmi mozgalom számára. — Az orosz-japán háború kitörésekor (szemben a mensevikekkel, akik támogatták a cár háborús politikáját): „A kaukázusontúli bolsevikok, élükön Sztálin elvtárssal, következetesen vitték keresztül a cári kormány ,,vereségének" lenini vonalát, lankadatlanul arra buzdították a munkásokat és parasztokat, hogy használják ki a cáriz,mus háborús nehézségeit és indítsanak harcot az önkényuralom forradalmi megdöntéséért. Az OSzDMP Kaukázusi Szövetségi Bizottsága, az OSzDMP 'Tifliszi és Bakui Bizottsága több kiáltványban leleplezte, hogy az orosz-japán háború mindkét hadviselő hatalom részéről imperialista, rabló háború, és a cárizmus vereségének előmozdítására buzdított." (61. 1.) Az 1904 decemberében Sztálin elvtárs által szervezett bakui sztrájk „vihar előtti villám'ás volt,... mely a nagy forradalmi vihar közeledtét jelezte". Mi sem mutatja jobban a kaukázusontúli bolsevikok eredményes munkáját, mint az a tény, hogy „1905-ben minden esves bakui munkás 4,56-szor és minden tifliszi munkás 4,49-szer sztrájkolt" (69. 1.) (Oroszországban átlag 3,2-szer.). Példát mutattak a bolsevik szervezetek a katonaság közötti munkában és a fegyveres felkelés előkészítésében is, Lenin sokszor példaként jellemezte a kaukázusi for-