Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
32 KOVÁCS EN DBF. emisszáriusokai Galíciába. Kossuth is helyesli a tervet, melynek azonban a tisztikarban éies ellenzéke van. így élesen ellertfezte д galíciai betörést "Wysocki,07 aki szerint Galíciában a helyzet nem érett a forradalomra; nem támogatta a tervet Dembimskä sem.98 Kossuth álláspontja május elejéig az, hogy Dembinski törjön be Galíciába. Csak ekkor változik meg a helyzet: a Dunánál történő koncentráció ugyanis sok tartalékot vesz igénybe s a minisztertanács a galíciai támadást kivihetetlennek tartja. A galíciai betörés kérdésében nem volna helyes Bemet egy nevezőre hozni a többi lengyel tábornokkal, elsősorban Wysockival és Dembinski vei. Bem a téli hadjárat kezdetekor komoly készülődéseket tesz ezirányban, gyalogságot szervez az osztrák táborok szökött lengyeljeiből és az erdélyi harcok befejezése után nyomban kész rá, hogy Galíciába törjön „a légiónkkal, néhány huszársvadronnal és néhány tucat ágyúval".0 9 Bem és Piotrowski agitációja messze túlszárnyalta az erdélyi határokat, ámde Bem elsősorban Erdélyben kívánt végezni az ellenséggel, s ez sem volt könnyű feladat. Amikorra a galíciai kérdés újból szóbakerült,100 az általános hadihelyzet kedvezőtlenre fordult. A hadműveletekhez hasonlóan sok önállóságot mutatott Bem a diplomáciai akciók terén is. Meg sem várva a magyar kormány jóváhagyását, már Nagyszeben és Brassó elleni hadmozdulatai idején megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy érintkezést találjon a Bukarestben székelő diplomáciai képviseletekkel. E kapcsolatok jelentőségét emeli az a körülmény, hogy a Debrecenbe menekült magyar kormány teljesen el volt szakadva a külföldtől."10 1 Bem sikerei 1849 tavaszán a magyar forradalom nemzetközi elismertetése szempontjából rendkívül fontosak voltak.10 2 Kossuth is tisztában volt ezzel, mégsem vette szívesen Bem önálló diplomáciai akcióit. Bemet azonban nem lehetett teljesen kikapcsolni: a Bukaresttel és Konstantinápollyal fennálló diplomáciai érintkezések szükségszerűen az ő vonalán futottak keresztül. Bem elsősorban a bukaresti angol és francia diplomáciai képviseletekkel teremtett kapcsolatokat. Nem riadt vissza semmitől sem, csakhogy a francia és az angol konzul segítségével tájékoztatást nyújthasson nyugatnak, elsősorban Franciaországnak és Angliának. A francia konzulon át eljuttatott leveleiben ráirányítja a francia kormánykörök figyelmét a magyar népnek Ausztria elleni alkotmányos harcára, a saját tevékenységének értelmére és a cári beavatkozásra. Franciaországnak, mondja Bem, minden eszközt fel kell használnia arra, hogy Ausztria és a cári Oroszország el ne fojthassák az alkotmányos mozgalmakat. Rendkívül fontosnak tartotta Bem, hogy — mivel az akkori francia főkonzullal, Ségurrel, nem tudott közelebbi kapcsolatot teremtem — egy francia közvetítőféle legyen közte, meg a francia kormány közt.10 3 Március 12-i 97 Wysooki Piotrowskihoz. Arad 1848 dec. 31. О. L. A lengyel légió iratai. 88 Dembinski Kossuthhoz. O. L. O. H. B. 1849. 268. sz. 99 Bem levele Piotrowskihoz 1849 jan. 16. 1. L. Lengyel légió iratai. 27. sz. 100 Kossuth április 25-én kéri Bem véleményét, nem volna-e időszerű Besztercéről csapatokat irányítani Bukovina felé és a határon túl erős állást kiépíteni. (Kossuths Briefe an F. M. L. Bem, 45. 1.) Ennek az intézkedésnek a célja egy esetleg Galícia felől jövő támadás kivédése lett volna. Bem válaszát nem ismerjük, de május 6-i levelében Kossuth egy galíciai betörés tervét korainak tartja. Az akció Lengyelországra szerencsétlenség volna, Magyarországnak pedig nem volna belőle haszna. (Kossuth Bemhez Debrecen, 1849 május. O. L. O. H. B. 1849.) 101 A szabadságharc diplomáciai kapcsolataira lásd Kenyeres Júlia: A szabadságharc es a nemzetközi politika. A Forradalom és szabadságharc 1848—49. c. kötetben. Budapest, 1948. 102 Horváth Jenő: Bem tábornok és a bukaresti külképviseletek 1849 március— júniusban. Hadtörténeti Közlemények, 1927. 376. 1. 10S Ségur főkonzul jelentéseit és Bemmel való levelezését közli Hurmuzaki: Docu-* mente privitoare la istoria Românilor. XVIII. к. 120—121. 1. Bucureçti, 1890.
