Századok – 1950
Tanulmányok - N. Kalinin: A müncheni egyezmény és az angol munkáspárti vezetők áruló szerepe. 299
304 N- KALINYIN Internacionálé konferenciája nem válaszolt arra a munkásmozgalom előtt felmerülő kérdésre, hogy mit kell tenniök a szociáldemokrata pártoknak és szakszervezeteknek az egyre fokozódó veszéllyel szemben. A II. Internacionálé értekezlete nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy azonnal meg kell valósítani a proletariátus cselekvési egységét nemzeti és nemzetközi viszony-Latban egyaránt. A konferencia állást foglalt a munkásosztály önálló fellépése ellen és megelégedett a Népszövetséghez intézett felhívással. Ilyen határozatra törekedtek és ezt el is érték az angol munkáspárt képviselői, akik beleegyeztek abba, hogy aláírják a Hitlert „elítélő" határozatot, ha az nem tartalmaz semilyen gyakorlati intézkedést a nemzetközi munkásmozgalom megszervezésére a hitleri Németország ellen. 1936 szeptemberében Dalton a munkáspárt edinbourghi értekezletén felszólalva, arra hívta fel az értekezlet résztvevőit, hogy fogadjanak el egy határozatot, amely sajnálkozását fejezi ki az agresszív cselekedetek miatt és ajánlja a fasiszta agresszorokkal való békés megegyezést. „A szerződések megszegése — mondotta Dalton — mindennapos lett a fasiszták részéről és mi... (t. i. a munkáspárt. — N. K.) elfogadunk egy sajnálkozást kifejező nyilatkozatot" (!!)13 Dalton a konferencia küldötteihez fordulva patetikus hangon kijelentette, eljön az idő, amikor a munkáspártnak meg kell mondania a fasiszta államoknak — Németországnak és Olaszországnak, hogy a törvényt be kell tartaniok, a szerződéseket nem szabad -megszegniük, s nem szabad agressziót végrehajtaniok! Dalton véleménye szerint azonban ez az idő még nem érkezett el. Addig pedig a következőket ajánlotta: „Gyertek (Németország és Olaszország, — N. K.) és csatlakozzatok hozzánk... ha pedig úgy gondoljátok, hogy megsértettek benneteket, mondjátok meg nekünk, hogy mik azok a sértések, mondiátok ezt meg mérsékelt hangon (!) és mi ugyanilyen hangon fogunk nektek felelni."14 Dalton tehát lényegében megegyezésre szólította fel Hitlert. A munkás^ •párt végrehajtó bizottsága elnökének, Hughes Daltonnak ezek a kijelentései ismét megmutatták, hogy a munkáspárt igazi politikája a hitleri agresszorok békitgetésének s a velük való megegyezésének politikája volt. Lansbury, éppen úgy mint Dalton, a Hitlerrel való „békés" megegyezést sürgette, védte a hitleri Németországot és azt javasolta, hogy ismerjék el „jogait". Ezért a nagyhatalmak konferenciájának összehívását javasolta, amelynek a gyarmatokról, nyersanyagforrásokról, felvevő piacokról és befolyási zónákról való vitás kérdéseket „békésen" kell megoldania. Ennek a konferenciának az összehívását és Vezetését Lansbury az Egyesült Államokra akarta bízni. Lansbury azonban nem szorítkozott csupán nyilatkozatokra, hanem élénk tevékenységet is fejtett ki elgondolásának megvalósítása érdekében. 1936 április—májusában az Egyesült Államokba utazott, ahol találkozott Franklin Roosevelt elnökkel, Cordell Hull külügyminiszterrel stb. Sok beszédet "fürtott, amelyekben dicsérte az amerikai imperializmust s az egyetlen erőnek tartotta, amely képes „megmenteni" a békét. A Lansbury és Roosevelt közötti beszélgetés főtémája a fasiszta agreszszorok — Németország és Olaszország — békitgetésének problémája volt. Az összes vitás kérdések megoldása céljából Lansbury nemzetközi konferencia összehívását javasolta az USA, Anglia és Franciaország, illetve Németország és Olaszország részvételével. E konferenciának lényegében a fasiszta államok területi igényeit kellett volna kielégítenie. 13 „Report of the 36th Annual Conference of the Labour Party." Edinbourgh, 1936, 182. 1. 14 U. o. 184. 1.
