Századok – 1950

Tanulmányok - N. Kalinin: A müncheni egyezmény és az angol munkáspárti vezetők áruló szerepe. 299

304 N- KALINYIN Internacionálé konferenciája nem válaszolt arra a munkásmozgalom előtt felmerülő kérdésre, hogy mit kell tenniök a szociáldemokrata pártoknak és szakszervezeteknek az egyre fokozódó veszéllyel szemben. A II. Internacio­nálé értekezlete nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy azonnal meg kell valósítani a proletariátus cselekvési egységét nemzeti és nemzetközi viszony-Latban egyaránt. A konferencia állást foglalt a munkásosztály önálló fellépése ellen és megelégedett a Népszövetséghez intézett felhívással. Ilyen határo­zatra törekedtek és ezt el is érték az angol munkáspárt képviselői, akik beleegyeztek abba, hogy aláírják a Hitlert „elítélő" határozatot, ha az nem tartalmaz semilyen gyakorlati intézkedést a nemzetközi munkásmozgalom megszervezésére a hitleri Németország ellen. 1936 szeptemberében Dalton a munkáspárt edinbourghi értekezletén fel­szólalva, arra hívta fel az értekezlet résztvevőit, hogy fogadjanak el egy határozatot, amely sajnálkozását fejezi ki az agresszív cselekedetek miatt és ajánlja a fasiszta agresszorokkal való békés megegyezést. „A szerződések megszegése — mondotta Dalton — mindennapos lett a fasiszták részéről és mi... (t. i. a munkáspárt. — N. K.) elfogadunk egy sajnálkozást kifejező nyilatkozatot" (!!)13 Dalton a konferencia küldötteihez fordulva patetikus hangon kije­lentette, eljön az idő, amikor a munkáspártnak meg kell mondania a fasiszta államoknak — Németországnak és Olaszországnak, hogy a törvényt be kell tartaniok, a szerződéseket nem szabad -megszegniük, s nem szabad agressziót végrehajtaniok! Dalton véleménye szerint azonban ez az idő még nem érke­zett el. Addig pedig a következőket ajánlotta: „Gyertek (Németország és Olaszország, — N. K.) és csatlakozzatok hozzánk... ha pedig úgy gondoljá­tok, hogy megsértettek benneteket, mondjátok meg nekünk, hogy mik azok a sértések, mondiátok ezt meg mérsékelt hangon (!) és mi ugyanilyen hangon fogunk nektek felelni."14 Dalton tehát lényegében megegyezésre szólította fel Hitlert. A munkás^ •párt végrehajtó bizottsága elnökének, Hughes Daltonnak ezek a kijelentései ismét megmutatták, hogy a munkáspárt igazi politikája a hitleri agresszorok békitgetésének s a velük való megegyezésének politikája volt. Lansbury, éppen úgy mint Dalton, a Hitlerrel való „békés" megegyezést sürgette, védte a hitleri Németországot és azt javasolta, hogy ismerjék el „jogait". Ezért a nagyhatalmak konferenciájának összehívását javasolta, amelynek a gyarmatokról, nyersanyagforrásokról, felvevő piacokról és befo­lyási zónákról való vitás kérdéseket „békésen" kell megoldania. Ennek a kon­ferenciának az összehívását és Vezetését Lansbury az Egyesült Államokra akarta bízni. Lansbury azonban nem szorítkozott csupán nyilatkozatokra, hanem élénk tevékenységet is fejtett ki elgondolásának megvalósítása érde­kében. 1936 április—májusában az Egyesült Államokba utazott, ahol talál­kozott Franklin Roosevelt elnökkel, Cordell Hull külügyminiszterrel stb. Sok beszédet "fürtott, amelyekben dicsérte az amerikai imperializmust s az egyet­len erőnek tartotta, amely képes „megmenteni" a békét. A Lansbury és Roosevelt közötti beszélgetés főtémája a fasiszta agresz­szorok — Németország és Olaszország — békitgetésének problémája volt. Az összes vitás kérdések megoldása céljából Lansbury nemzetközi konferen­cia összehívását javasolta az USA, Anglia és Franciaország, illetve Német­ország és Olaszország részvételével. E konferenciának lényegében a fasiszta államok területi igényeit kellett volna kielégítenie. 13 „Report of the 36th Annual Conference of the Labour Party." Edinbourgh, 1936, 182. 1. 14 U. o. 184. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom