Századok – 1950
Tanulmányok - N. Kalinin: A müncheni egyezmény és az angol munkáspárti vezetők áruló szerepe. 299
A MÜNCHENI EGYEZMÉNY ÉS AZ ANGOL MUNKÁSPÁRTI VEZETŐK ÁRULÓ SZEREPE Irta: N. Kalinyin. (Voproszi Isztorii 1950. 10. sz.) Abesszíniának a fasiszta Itália által történt elfoglalása, valamint az olasznémet beavatkozás Spanyolországban, a világháború egyre növekvő veszélyéről tanúskodott. A fasiszta államok — Németország és Itália — agresszív elgondolásaikat az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak nyilvánvaló közreműködésével valósították meg. Ez utóbbiak lemondtak a német agresszió kollektív visszaveréséről; az amerikai „semlegességi politika", továbbá az angol-francia „békítgető" politika a hitleri agresszió felé tett rendszeres engedmények politikáját jelentette. Az angol-francia uralkodó körök természetesen tudták, hogy a „békítgetési" politika a fasiszta agresszió erősödéséhez vezet, de ezt nem tartották magukra nézve veszélyesnek. Arra törekedtek, hogy Kelet felé, a Szovjetunió ellen irányítsák. I. V. Sztálin 1939 márciusában az SzK(b)P XVIII. kongresszusán tartott beszámolójában megvilágítva a hitleri agresszió erősödésének okait, ezeket mondotta: „A főok abban rejlik, hogy a nem-agresszív országok többsége, és elsősorban Anglia és Franciaország, elvetették a kollektív biztonság politikáját, az agresszorral szemben való kollektív ellenállás politikáját; abban, hogy áttértek ... a .semlegesség' álláspontjára."1 Az 1936—1938-as évek eseményei megmutatták, hogy Anglia és Franciaoiszág kormányai, amikor engedményeket tettek a fasiszta államoknak — Németországnak és Olaszországnak, amelyek 1936-ban létrehozták a „Berlin-Róma-tengely" nevű katonai-politikai blokkot —, felbátorították és szinte rátaszították a hitleri Németországot a hódítások útjára. Azok a német külügyminisztériumból származó okmányok, amelyeket a hitleri Németország szétverése után a Szovjet Hadsereg kerített kézre, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá váljék Anglia és Franciaország külpolitikájának igazi lényege abban a korszakban, amely „... nem a békeszerető államok erőinek egyesítését akarta az agresszió elleni közös harc céljából, hanem azt, hogy a Szovjetuniót elszigetelje és Hitlert saját céljainak eszközéül kihasználva, a hitleri agressziót kelet felé, a Szovjetunió ellen irányítsa .. ."* Ez valóságos egyezmény volt, az imperialista kormányok titkos megegyezése, amely szerint Hitler Németországának új területeket juttatnak más országok kárára. Ez a megegyezés 1938 márciusában hozta meg első eredményét. 1938. március 12-n Hitler elfoglalta Ausztriát, s nem találkozott semilyen ellenkezéssel a kapitalista hatalmak részéről. A Szovjetuniónak arra a felhívására, hogy szervezzék meg a támadással fenyegetett országok függetlenségének védelmét, az angol kormány azt válaszolta. hogy véleménye szerint az agresszió ellen összehangolt cselekmények kedvezőtlenül hathatnak ki az európai béke kilátásaira. 1 Sztálin, A leninizmus kérdései, Bpest. Szikra, 1949. 672. 1. * Történelemhamisítók, Moszkva. Idegennyelvű Kiadó, 1948. 18. 1.
